92. KOSZORÚ ÉS BABÉR

Full text search

92. KOSZORÚ ÉS BABÉR
Tudjátok-e, micsoda a babér?… A lélek hervadhatlan kincsének hervadhatlan, örök szimbóluma.
Nem cél, de több a célnél. Egy pillanatnyi megnyugvása, egy pillanatnyi boldogsága az örökké vívódó művészléleknek, mely nagyobb kincset nem kaphat a babérnál.
Hány lelket sorvaszt el a babér és koszorú örökös vágya! Hány lelket vinne magasra a kétségbeesés órájában megadott babér.
Mindenki életét bearanyozza egy pillanatra a mindig kísértő, de soha el nem érhető boldogság ragyogó aranyfénye, s a művészlélektől megtagadnátok a pillanatnyi boldogságot: a babért?…
…Egy Isten kegyelméből való művész búcsúzott el tőlünk. Hosszú, hosszú évekig nekünk szórta, reánk pazarolta lelkének, szívének minden drágaságát; hosszú évek során nekünk tanította az igazságot, melynek megnyilatkozása a művészetben a leghatalmasabb.
Nem kért tőlünk semmi viszonzást, csak hogy megértsük. Nem áhított talán zúgó tapsokat sem, de folyton küzdő lelke vágyva vágyott az egyedüli jutalomra, a boldogság pillanatig tartó, de édes ámítására: a babérra.
Hosszú évek során nem kapta meg a várva vár jutalmat, melyért ő lelkét szilánkokra tépte miérettünk, a mi lelkünkért.
Rettenetes tudat a megérdemelt babért megtagadva látni!…
Elment tőlünk, és visszajött érte…
És most se kapott volna… Mert ti nem tudjátok, mit jelent a babér az örök vívódástól megkínzott művészléleknek!
…De mégis. Eszébe jutott egypár egyszerű embernek. Ők nem művészlelkek, de megérezték a gyötrődő lélek szomjúságát; ők nem tudták tán, hogy egy igénytelen babérkoszorú egy életet koszorúz meg a megnyugvás érzésével, de sejtették, hogy a babérral szívből fakadt hálájukat legkönnyebben róhatják le…
Olcsó koszorú volt, de még mindig drágább mindenféle kincsnél.
Lesz legalább valami emléke a nagy művésznek. Visz legalább egy koszorút a távolba onnan, hol lelkének legmagasabb szárnyalását látták, s legbecsesebb gyöngyein osztoztak…
És ez elég…
Talán többet, talán mást remélt?!…
…Mindegy! Olyan kevés kell egy igazi művészlélek pillanatnyi – megnyugvásához…
A koszorút felnyújtották, a páholyok és a földszint közönsége pedig csodálkozva jegyezte meg.
– Ni, ni! Szathmáry Árpád babérkoszorút kap!…
Debreczeni Hírlap 1899. március 8.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi