105. A DEBRECENI VÉRES NAP
105. A DEBRECENI VÉRES NAP
Tegnap késő éjjel, mikor telefonon híreket vettünk a debreceni véres választásról, s ma sem tudjuk megérteni, mi történhetett a nyugodt, csendes, higgadt civis városban, hol az emberek még lelkesedni is csak úgy befelé szoktak, hol száraz a rendőrkrónika, hol egy kis szerelmi dráma szenzáció, hol főbenjáró bűn egy részeg kőmíves utcai kurjongatása, hol olyan imponáló lázatlan, nyugodt kép lepi meg az idegent…
Az új debreceniek mint valami legendáról szoktak beszélni a híres Bach korszakbeli utcai forradalomról. Tudtunkkal nem is támadt föl még egyébkor ilyen viharzó erővel a debreceni tömegek indulata. De akkor egy egész országért véltek okvetetlenkedni a tüntetést vezető diákok. Tegnap még csak arról volt szó, hogy egy fiatal fiskális nagyságos úr legyen-e vagy sem…
A múltkori választások idején debreceni jogász volt e sorok írója. Akkor nemhogy gondolni lehetett volna arra, hogy kuruc 48-ast válasszon mind a három debreceni kerület, de félni kellett, hogy az egyetlen biztos 48-as kerületből is kibukik a legkurucabb magyar, érdemes, ősz tudósunk, Thaly Kálmán. Akkor énekeltük mi korhely jogász éjjeleken:
Thaly Kálmán a követünk,
Lisztes molnár nem kell nekünk.
Osztrák őröl annak malmán,
Éljen, éljen Thaly Kálmán
Lisztes molnár nem kell nekünk.
Osztrák őröl annak malmán,
Éljen, éljen Thaly Kálmán
A függetlenségi párt minden erőlködése az volt, hogy Mayer Emil népszerű és gazdag gőzmalomtulajdonossal szemben bejöjjön az öreg kuruc az első kerületben. Be is jött. Ebben a kerületben régiszabású civisek vannak többségben. A másik két kerület „hivatalnok kerület”. Még a második kerületben nem túlságos a kormánypárti többség, de a harmadik, hol tegnap a pótválasztás volt, debreceni 48-as kortesek hite szerint is végleg elkárhozott.
A második kerületben Bakonyi Samu dr. mellett leszavaztak szépen a civisek, de a hivatalnoksereg s Bakonyi hitsorsosai, az intelligens zsidók a kormányra szavaztak. S mi hiába fújtuk
Egyszer Kola meglakola
Debrecenből elpakola.
Debrecenből elpakola.
Bizony Kola is, meg Király is – két legszürkébb alakja a szabadelvű képviselőknek – könnyen győzött.
És nem gyászolt emiatt senki. A civis nagyot nyelt, s hazament. Mi kiabáltunk egy kicsit, s szétoszlottunk.
Mi történhetett hát most, hogy Bakonyi Samu dr. olyan váratlanul, szép győzelmet aratott a második kerületben, s mikor a tegnapi függetlenségi jelölt tulajdonképpen csak a zászló becsületéért küzdött…
Talán „bálványdöntő” Barabás Béla példája tüzelte föl a nyugodtság városát?… Talán megirigyelték Nagyvárad, a debreceniek szerint „pakfonvárosnak” dicsőségét, melyről pedig oly szívesen mondtunk volna le a debreceniek javára? Vagy – ami legvigasztalóbb volna – a kálvinista Rómában az új kormányreakció gyűlölete támadt föl?…
Az bizonyos, hogy szörnyű véres az egyetlen debreceni kormánypárti képviselőnek, Dobieczki lovagnak a mandátuma, s nagyon fölfordult világ van most Debrecenben…
Nagyváradi Napló 1901. október 19.
