125. NAGYVÁRAD VÁROS KÖZGYŰLÉSE
125. NAGYVÁRAD VÁROS KÖZGYŰLÉSE
Ősz, szél és por… Brrrrr! Nem tudjuk, hány r-rel, mind, mind csupa szomorú elmúlásra emlékeztet… A városháza felé siető városatyák lábai zörgő leveleken tapostak a sivárrá vált fasorban. Érzékenyebb lelkű s letelő mandátumú városatyáknak bús népdal csendül a lelkükben bizonyos rezgőnyárfáról, bizonyos ezüstszínű levélről s bizonyos üzenetről. Csakugyan: némely levelen mintha dátum is volna: november 24…
Jó lesz besietni a nagyterembe, s elvegyülni… Sokan sietnek be, nagyon sokan, a tavalyi büdzsévita, a főjegyző-választás s a színház megnyitása óta talán nem is voltak itt ennyien…
Hjha, nagy témák kerülnek ma szóba. Nagy, őszi témák. A városatya-választások ítéletnapjának fixírozása, a budget, melyet – deo gratis – egészen parlamentáris formában és komolysággal kezdenek tárgyalni Nagyváradon, aztán a várható szenzációs interpellációk s egyéb felszólalások öröme és a többi…
Csak a főispán higgadt, mint mindig. Higgadtabb, biztosabb, elegánsabb elnöke nincs a világon semmiféle gyülekezetnek. Szokoly Tamás itt is, ott is megsúgja valakinek, hogy ma kegyetlen lesz, Balogh Döme arcán mélabú borong. Ma megint meg kell menteni Nagyváradot…
Persze hogy Szokoly Tamás az első interpelláló. Sérelem, kegyetlen sérelem történt. A polgármesteri jelentés nem emlékezik meg a Barabás Béla dr. megválasztásáról.
– Mikor Tisza Kálmánt (óriási éljenzés) választották meg Nagyvárad képviselőjévé – dörögte Szokoly – a polgármesteri jelentés ditirambot zengett, Barabás Béla dr. (szintén nagy éljenzés) megválasztását pedig agyonhallgatja.
Felvilágosították, hogy a bejelentést a törvény nem írja elő. Egyébként pedig erre és a többi interpellációra is a válaszokat elfogadta a többség.
– Baj, baj! – mondogatták a 48-as kurucok, hogy itt még ők vannak többségben. Na, de nincs többé kopasz fej és paktum…
Ezután egy kis váratlan dolog történt. Éterinjekció!… A főispán indítványára kimondták, hogy mivel a virilisek névjegyzéke még nincs véglegesen készen, ezúttal nem határozzák meg a városatya-választás napját. Majd egy rendkívüli közgyűlés végzi el ezt…
Aztán jön a klú… A nagy ügy, a költségvetés, melynek elején Balogh Döme úgy agyondicsérte Gerő főkapitányt, hogy az határozottan a füle hegyéig elpirult. Meg is éljenezték – na nem Balogh Dömét – a megzengett főkapitányt. Egy lelkes tisztelője pedig odaszólt a szomszédjához:
– Hát van még több ilyen főkapitány. Hogy tud pirulni és elpirulni! Az erkölcsök sohse voltak még jobb kézben…
Na de a költségvetés már veszedelmesen komoly téma. Erről csak beszéljen a fenti száraz, de körülményes tudósítás, mely egész mivoltában itt következik.
Nagyváradi Napló 1901. november 15.
