192. DEMOKRATA ELŐKELŐSÉGEK
192. DEMOKRATA ELŐKELŐSÉGEK
Öten valának együtt a múltkoriban. Éjjel volt, a nagyváradi állomás étkezőtermében, a budapesti gyorsvonat indulása előtt. Az ötök egyike sima arcú, igen jó nevű úri ember, akinek a kir. tanácsos cím sem ártott meg. A második önérzetes, szintén neves úr, min. osztálytanácsos. A harmadik a Ferencz József-rend lovagkeresztese s kálvinista teológiai professzor. A negyedik s ötödik újságírók.
A Vázsonyi-afférról diskuráltak. Magáról Vázsonyiról nem egyformák voltak a vélemények, de azt mind egyformán hangoztatták, hogy Magyarországra valóságos megváltás egy erős, radikális, demokrata áramlat.
A kir. tanácsos a két újságíróval merült nagy diskurzusba. Ezalatt odasúg a lovagrendes professzor a szomszédjának:
– Ugye-e a te rangod nagyobb a kir. tanácsosi rangnál.
A min. osztálytanácsos sajátos önérzettel válaszolt:
– Nevetséges. Én visszautasítottam a kir. tan. címet.
– Na hát én sem fogadtam volna el.
S míg a sima arcú, édes ember, akinek kir. tanácsosság sem tette tönkre a népszerűségét, tovább diskurált a Vázsonyi-ügyről két újságíró kollegájával, mert ő maga is újságíró, a másik két úr már az asztaltól felállva, kissé elfeledkezve, hangosan tárgyalta, hogy a már modern világban is vannak emberek, kik elfogadnak és sokra tartanak holmi kir. tan. címecskét, amit ők bizony el nem fogadnának…
Nagyváradi Napló 1902. február 8.
