74. SZILÁGYI DEZSŐRŐL
74. SZILÁGYI DEZSŐRŐL
Max Harden, a legnagyobb német publicista, Szilágyi Dezsőről ír hosszú cikket. Kegyetlen, gyilkosan kegyetlen a Max Harden írása. A magyar viszonyokat szörnyen korruptaknak látja Harden, s azt tartja a Szilágyi Dezső nagysága titkának, hogy ő – nem volt becstelen. Szörnyű kritika rólunk, s nagy részében igaztalan. Íme mutatvány a cikkből:
Hát akkor honnan a nagy híresség, miért emelik őt fel Árpád fiai napmagasságig, mint a legendák hősét. Kérdi Harden. Egy ember, akinek soha nem volt önálló gondolata, aki nem hagyott népének még egy kis ösvényt sem, mely azt új célokhoz vezesse? A felelet igen egyszerű, és csak azt lepheti meg, aki nem ismeri a magyar kultúra különös színezetét. Szilágyi Dezső magyar politikus volt és becsületes ember. Hat évig volt miniszter, három évig parlamenti elnök, és egyszer sem vásárolták meg, még csak meg sem vesztegették: A pártjabeliek csodával tekintettek fel reá, a különös ábrándozóra s nem kevésbé a többi pártok hívei. Ő volt a l’incorruptible, aki pedig egy Robespierre szerepére tehetséggel sem bírt. Vajon mit akarhatott a politikai pályán, mikor még a húsos fazekak körül sem látta őt senki settenkedni? Az ő életének dicsősége vakító fénnyel világítja meg mocsárhazájának kultúráját. Szilágyiról, a tucatliberálisról, az alkotmányőrről és a papok ellenségéről hallgathatunk, de meg kell emlékeznünk arról az emberről, aki híressé lett, mert nem volt gazember.
Sírja felett saját magát ítélte meg a lovagias Transleithania. Milyen könnyű lett volna a donna Lina férjének (Crispi) a politikai élet, ha bölcsője véletlenül nem Riberában, hanem Debrecenben ringott volna. Olaszországban még morális kérdésekkel is előállottak, pedig az ő ideálja az az ország lett volna, ahol megcsodálnak egy minisztert, mert nem tolvaj.
Nem követtünk el kegyetlenséget a cikk fölemlítésével. Tudnunk kell, mint vélekedik rólunk olyan előkelő agyvelő, mint a nagy Max Hardené.
Nagyváradi Napló 1901. szeptember 1.
