88. VERESÉG AZ EGÉSZ VONALON
88. VERESÉG AZ EGÉSZ VONALON
Délutáni órákban írtuk e sorokat. A telefonunk reggel kilenc óra óta lármázik. Távirat jön egyik a másik után. De tíz óra óta a telefon-csengő mintha lélekharang volna. Váratlan bukások, biztos nagy vereségek tragikus jóslatát zengi.
Közben ijedt hangon kérdezik a telefonból:
– Tenke is elveszett? Belényes is? Még Tisza István is tarthat attól, hogy Ugrán elbukik.
Itt vigyorognak előttünk a kegyetlen számok, amelyek már szerencsésen alig változhatnak meg legtöbb helyütt, s mi a kétségbeesett kérdezősködőknek nem válaszolhatunk másként:
– Igen. E pillanatban úgy állanak a dolgok, hogy az élesdin kívül minden szabadelvű kerület elveszett. Margitta még tán megmarad, de Ugra és Magyarcséke megtartásához annak a segítsége kell, akihez Tenczer Pál, a Radocza főkortese, mint legfőbb korteshez, folyamodott fohászával tegnap.
Nem tagadhatjuk, mi most fájdalmat érzünk. Nehéz ám beletörődni a keserves valóságba, hogy Bihar vármegyében a szabadelvűség talán nem – de a szabadelvű párt bemondta a csődöt.
Érezzük a fájdalmat, nem tagadjuk, de érezzük a fájdalom mellett azt a felséges felemelő érzést is, mely örök emberi. Rokon talán a bosszú érzésével, de intelligensebb, nemesebb: az igazságkapás, az elégtétel érzését.
Mit hirdettünk mi?… Hirdettük, hogy a Széll úr rendszere veszedelmes, pocsolyába vezető. Hirdettük, hogy a régi tradicionális szabadelvű lobogót itt Biharban még Széll úr kedvéért sem szabad elejteni.
Soha opportunizmus ilyen kegyetlenül meg nem bosszulta magát.
Tessék vezekelni, akik vezekléssel tartoznak. Van ok a vezeklő gyászra.
És tessék gondolkozni a szabadelvűség mibenléte és sorsa felett. Tessék tovább is gyáváskodni.
Ma még a nemzeti géniusz talán csak a közjogi sáncokból és önhitünkből vert ki bennünket. Ha tovább is jól viseljük magunkat, nemsokára reánk ömlik a reakció minden pocsolyája…
Nem üdvözölnők Széll Kálmánt?…
Nagyváradi Napló 1901. október 3.
