100. SAJTÓPÖRÖK
100. SAJTÓPÖRÖK
Ha igaz volna nálunk a sajtószabadság, esemény volna egy-egy sajtópör. De nálunk egyre nő a sajtópörök száma s egyre nagyobb divattá válik ütni a sajtón. Óh nemcsak kemény, szűk fejű igazságügyminiszter, junker képviselő, vad ügyész és jámbor bíró teszi ezt. A napokban egy előkelőnek nevezett publicista panaszkodva írta, hogy nagyon sok nálunk a sajtószabadság. Lehet hát csodálni, hogy nálunk szaporodnak a sajtópörök? Franciaországban igazán esemény egy-egy sajtópör. Pedig Franciaországban szokták az emberek legkevésbé titkolni egymásról való véleményüket. A radikális Brissont állandóan nyomorult árulónak címezték a francia klerikális lapok. Combes még alaposabb címeket kap mostanában. A radikális lapok zsarolással vádolnak nagynevű klerikális publicistákat és politikusokat, ezek viszont panamázással a radikálisokat. De egyformán tisztelik a sajtó szabadságát radikálisok és klerikálisok.
Másként van s valószínűleg még cudarabbul lesz nálunk. A mi sajtótörvényeink, szokásaink, fölfogásaink s domináló társadalmi áramlataink mind a sajtószabadság kivégzését célozzák. És ezért szaporodnak a sajtópörök. Már nemsokára gyanús lesz minden kinyomatott sor: nem lehet őszinte, mert le merték írni.
Kell mondanunk, hogy a reakciót szolgálja mindez? A gondolat megfojtása a világ hátrafordulását jelenti.
És elszorul a szívünk, ha látjuk, hogy a magyar ügyészi és bírói kar, melynek szabadelvűsége még egy-két évtizede is olyan erős volt – mint illeszkedett hozzá a megváltozott időkhöz. Az az őszintébb újságíró, akit törvénybe idéznek, vágóhídra megy. Jaj azoknak, akik a mai rend bálványaihoz ujjal is nyúlni mernek. Csak egy kivétel van. Ha újságíró keres elégtételt. Főként, ha liberális újságíró. Ilyenkor megenyhül a szigorúság s az istentelen újságíró dehogyis kap elégtételt!…
…E sorok írója a megváltozott idők posztulátumaképpen kijelenti, hogy ami ezután íródik, egészen külön dolog s csak laptechnikai okokból kerül ide. Nagyvárad legmagasabb bírósága a múltkoriban majdnem siránkozott, mert törvény szerint nem szigoríthatott egy büntetést, amely pedig elég drákóian szakadt a fejére egy mindig őszinte, liberális újságírónak, e sorok szegény írójának. Ugyanez a bíróság újabban ismét ítélkezett. Egy liberális lap kért elégtételt klerikális durva támadásért.
Itt már megengedte a törvény az ítélet szigorítását. És a magas bíróság azt a kis elégtételt is elfújta, amit az első ítélet adott. A klerikális támadás nem fog megtorlást kapni.
Ha azt hiszi valaki, hogy mi kritizálni merjük egy magas bíróság ítéleteit – végtelenül csalódik. Sőt kijelentjük őszintén és becsületesen, hogy ez a két ítélet külön-külön s együtt is a legteljesebb módon konzekvens!
Nagyváradi Napló 1902. szeptember 4.
(a.e.)
