18. BRÓDY SÁNDOR NAGYVÁRADON
18. BRÓDY SÁNDOR NAGYVÁRADON
– Szenzációs szezonzárás –
A Szigligeti Színháznak Szilveszter-napja van ma. Lezárunk egy színházi esztendőt, zivatarosat, eseményeset, de mindenképpen szépet… Nekünk, nagyváradiaknak csodálatos institúciónk a színház. Vágyunk, programunk és témánk. A színházon keresztül vezetve megnőnek szemünkben az események s a nagy eseményeket is úgy hozzuk magunkhoz közelebb, hogy szövetükbe beleszövünk valamit a kulisszák szálaiból is.
A mi nagy és tiszteletre méltó színház-rajongásunkhoz illő nagy és tiszteletreméltó határkövet állít a Szigligeti Színház vezetősége záró pontján a második állandó színházi szezonnak.
Az eseményes színházi esztendő fináléja hétfőn este lesz s ez a finálé amennyire szenzációs, annyira becses, amilyen eredeti, olyan nagy hatást váró is…
…Bródy Sándor, az újabb magyar irodalomnak legérdekesebb, legimponálóbb egyénisége hétfőn este odaül a Szigligeti Színház színpadán felállított asztalhoz s el akar egyet-mást mondani a nagyváradi közönségnek, amelyet ő kivételesen respektál s szinte olyan piedesztálra helyez, hogy elsősorban illetékes magyar író fölött ítélkezni… Mert e csöndes kis beszélgetés után ismét forradalom tör ki a színpadon s Bolygó Kis Erzsébet, a kis palóc dada, újra fejünkre olvassa a bűneink, – ne higgye senki ám, hogy Bródy Sándor önfilippikát akar mondani. Ezt a joggal arisztokrata Bródy nem is teheti.
De éppen a nagyváradi közönség iránt táplált kivételes respektusa, hite, arra ösztökéli, hogy e közönség előtt föltárja lelkének azt a részét, mely a Bolygó Kis Erzsébet tragédiájában zokog, hogy áldozzon a megértetés tikkasztó vágyának, mely a nagy egyéniségeknek átka és titka egyúttal. Aztán talán a női lelkek nagy ismerője, örök szomjúságú kutatója úgy gondolkozik, hogy neki apellálnia kell a darabjáról elhangzott ítélet ellen a nőkhöz, akiknek jobbaknak, őszintébbeknek kell lenniök, mint nekünk férfiaknak, mert másként Bródy Sándor hiába vesztegette el értük élete felét. Olyan új, olyan szellemes, megkapó ez a hétfői terv, mintha valami gazdag gall agyvelő pattantotta volna ki. Ez a megfinomodott überbrettli lesz, hol az író összekapcsolja magát lelke lángjából támadt alakjaival.
A „Dadá”-ról magáról sokféle vélemény lehet. Annyi bizonyos, hogy merészsége a külföldre is kicsapott és nagyon sokunk hite, hogy évtizedek óta értékesebb magyar színpadi alkotás nem született. Ám most éppen nem akarunk vitázni azokkal, kiket a darab merészsége még most is megdöbbenésben tart. Az író meghallgatást kíván tőlünk s ez az író Bródy Sándor, kinél többre senkit sem becsülnek Nagyváradon. Bródy Sándor a színpadról akar hozzánk szólni, ez maga páratlan irodalmi esemény. A színház lezárja második szezonát, – ez lokális voltában is összehozna bennünket.
Így együtt pedig izgatóan szenzációssá teszik a hétfő estét, melyen bizonyára ott lesz az az intelligens nagyváradi közönség, melynek ítéletét ilyen nagyon sokra taksálja Bródy Sándor…
Nagyváradi Napló 1902. március 23.
