30. CENZÚRA NAGYVÁRADON
30. CENZÚRA NAGYVÁRADON
– Hoványi és a Vesztaszüzek –
A cenzúra újra kísért Nagyváradon. Tegnap délután az ódon városháza nagytermében nem is egy, de több formában próbált erőhöz jutni. Ebből már méltóztatik sejteni, hogy mindez a színügyi bizottság ülésén történt.
Először is Hoványi Géza dr., a bizottság elnöke megijedt a Vesztaszüzektől, mely nemsokára színre kerül a nagyváradi színpadon.
– Olyan frivol irányzat kezd – szólt – a színházban lábrakapni, hogy én le fogom vonni belőle a konzekvenciákat.
A konzekvenciák levonásától nem túlságosan ijedt meg a bizottság, de a cenzúra kísértése erős visszatetszést keltett a bizottság komolyabb tagjainál. Kioktatták tehát Hoványit a szükséges elemi tudnivalókról, hogy a cenzúra semminemű formájában sem jogosult, hogy a közönség nem szorult erkölcsös gyámkodásra s hogy elvégre a színháznak pénztára is van.
Hoványi tovább féltette az erkölcseit, ám a bizottság szerencsésen napirendre tért.
Ám a cenzúra hívei nem nyugodtak. Fölállott Gerő Ármin főkapitány s kisütötte, hogy Somogyi Károly a Székely Irén ügyében tett kijelentéseivel a nőt sértette meg. Mellesleg szólván Somogyi Károly az ügyről a lehető legobjektívebb módon és a legtartózkodóbban beszélt. A Gerő megfélemlítő cenzúra-formája sem vált hát be. Sőt mindenki kellemetlenül érezte magát, hogy a főkapitány észrevehető animozitással szól olyan kérdéshez, amit nem ismer s amihez nem ért.
De a cenzúra barátai nem pihentek. Újra Hoványi dr. szólalt meg egy ártatlan kuplé miatt, amelyet Bérczi énekelt a Gésák előadásán, amely a népszerű Müller Salamonról szólott s amelyért Müller külön gratulált a kuplé írójának és előadójának. Képzelhetetlen dühvel mondott kritikát Bérczi eljárásáról Hoványi s így rögtön elárulta, hogy voltaképpen neki valami más dolog miatt van oka haragudni. És mi nem akarunk kulisszaügyeket nyilvánosság elé vinni, de figyelmeztetjük Hoványi Gézát, hogy a kulisszahangulatokat vesse le magáról, mikor ő nem magán ember. Veszedelmes dolog, ha ő kulisszaperlekedések, házi ügyek hangulata alatt áll, mint hivatalos ember. És még veszedelmesebb volna reá nézve, ha belekényszerít bennünket, hogy az ő példáját követve mi is nyilvánosság elé vigyük a kulisszák egy és más ügyeit.
Végül pedig a cenzúra újra nem ért célt Nagyváradon. A színügyi bizottságok általában nem nagyon hasznos s még kevésbé komoly testületek, de a nagyváradi bizottságban mégis több az intelligencia, mintsem belemenjen valami nagy nevetséges komédiába s kompromittálja magát, mint azt legutóbb például az aradi tette.
Aki pedig ebbe nem tud beletörődni, a maga vagy a más erkölcseit félti, vagy a vaskalap nem hagy neki nyugtot: vonja le a konzekvenciákat. A konzekvenciák levonása mindig hasznos és szép, de nem szóban, hanem tettben…
Nagyváradi Napló 1902. április 13.
(a. e.)
