40. PETHES IMRE VENDÉGJÁTÉKA
40. PETHES IMRE VENDÉGJÁTÉKA
– Cyrano de Bergerac –
Pethes Imréről olvastunk egyszer valamit, ami nekünk tetszett. Azt írta valaki róla, hogy nagyon kell neki küzdenie a maga művészetéért. Nagy dicsérete ez egy komoly művésznek. A művész ember önhitének glorifikációja ez. Jelenti azt, hogy még a taps sem tántorítja el. Pedig a taps megrészegít minden színészt.
Pethes Imre valósággal igaz apostola a maga művészetének, de olyan sejtésünk van, hogy nagyon sokszor mártírja is.
Pethes Imre nemcsak hogy olcsó sikerért nem áldozta föl a maga művészetét, de úgy látszik, mintha borzadna a közönség olyan magával ragadásától, ami sok úgynevezett nagy színészt is boldoggá tesz. Pethes Imre fél a zajos sikertől és tapstól, fél, hogy minden taps áldozatot követelt az ő művészetétől.
Pethes egyénisége átlátszóan állott előttünk Cyrano alakjában. Olcsó színész, kevés súlyú színész ebben a szerepben minden öt percben megtapsoltathatja magát. – Pethes leszaggatta hőse bosszantó romantikus cafrangjait, beszélt és csak beszélt – milyen nagy dolog ez – minden rövid szavát beragyogta nagy intelligenciája s szinte elkápráztatott bennünket hideg, világos és mégis igaz fölfogásával, mellyel szerepét végigjátszotta. A közönség hamar értékelte, hogy ezúttal nem a gyönyörű, merész jambusok fölrengedezőjét fogja látni s Pethes művészetének meghódolt mindjárt. Ha az olcsó tapstól fél Pethes Imre, megnyugtathatjuk, hogy tegnapi nagy sikere s a sok-sok taps az ő művészetének megértése és értékelése volt. Csak a historikum kedvéért jegyezzük ide, hogy a második fölvonás második felében, az erkély jelenetben s az utolsó fölvonásban volt leghatalmasabb sikere a vendégnek, kinek rovására csak egyet írunk: néha önkényesen bánt egy kicsit a jambusokkal, régen nem játszhatta már Cyranot s felejtett egy kicsit néhol a szerepből.
Mindezt csak a historikum kedvéért. Imponáló nagy intelligenciájú művészember diadalmas estéje volt a tegnapi este különben. Nem olcsó este, értékes és becses.
A vendég mellett a régi jeles gárda nagyon tetszett. A rendezésben sok új és jó ötlet lepett meg bennünket.
Nagyváradi Napló 1902. április 24.
