50. ZSAZSA ÉS BRÓDY
50. ZSAZSA ÉS BRÓDY
Pompás, érdekes két emberlény. Vasárnap véletlenül találkoztak együtt Nagyváradon Fedák Zsazsa és Bródy Sándor. Zsazsát második ízben látta csak még a színpadon Bródy, de valakinek, erős, merész lánynak tartja, aki hódításra termett. Barátkozni azonban nem barátkoznak együtt. Két nagy szilajlélek öntudatlan tartózkodása, egymás elkerülése ez. Vasárnap azonban nem térhettek ki. A vacsoránál nagy társaságban együtt ültek. Gyönyörűséges látnivaló volt, mint akadt egymásba, mint tülekedett egymással ennek a két merész embernek a lelke. Zsazsa a fiatalság merész taktikátlanságával hozta zavarba Bródyt, Bródy az ő diabólikus egyéniségével, mellyel keresztüllát az embereken. Egymást bírálták kegyetlenül s végre is Bródy Sándor egyszerűen így szólt:
– Különben igaza van, ha az én erőmet nem veszi semmibe. Mi vagyok én? Egy szegény kis zsidó író…
De erre már Zsazsa is kész volt:
– Nem. Maga nagy. Maga a nagy Bródy Sándor. De a nagy Bródy Sándor el sem tiporhat egy szegény kis lányt, aki csak él és küzd és nagyon sokat dolgozik.
Gyönyörű volt a két erős ember küzdelme, kik meg akarták valósággal alázni egymást, hogy aztán mindezek után külön-külön konstatálják: milyen erős és büszke ellenfelük akadt…
Nagyváradi Napló 1902. május 6.
