68. FEDÁK SÁRI
68. FEDÁK SÁRI
– Vesztaszüzek –
…Cyprisről lehullott a lepel. A színház megmozdult. Az éhes, dühödt szemek fölfeszültek a színpadra. A jámborabb lelkek rettegtek. Ami pedig a színpadról leragyogott, az a szépségnek szűzies, ragyogó apoteózisa volt.
– Könyvet kellene írni ennek a csodaleánynak az ízléséről – suttogta mellettünk valaki.
És így van. Ez a leplét leejtő Cypris többet elmond Fedák Sáriról a mi lelkes, tüzes, de darabos, odavetett írásunknál is.
Lám, a „Vesztaszüzek” második előadására alig lézengtünk föl a színházba egynehányan és Fedák Sári tegnap premiert csinált a „Vesztaszüzek”-ből. Az ő csodálatos egyénisége átformálta, megfinomította a durva hatásfegyverekkel máris majdnem teljesen lejáratott operettet.
A Fedák Sári Cyprise az igazi. Benne van a darab lelke, mely offenbachi, éppúgy, mint a Fedák Sári lelke. A Fedák Sári kacagásában megérzett a sírás elcsuklása, táncában, tüzes, szilaj, vértforraló táncában pedig a vérnek fátuma, az ellankadás.
Tegnap újra mélységes filozófus volt ez a leány: magát és mindent kicsúfoló istennő. Akik pedig a komolysághoz és mélységhez szigorú formákat is kívánnak: hallhatták a dalt a fűzről. Megrázóbban nem filozofált még leány a világon, mint Fedák ebben a szent mozdulatlanságban elzokogott dallal.
A színház zsúfoltig tele volt és még Fedák-estén sem volt lázasabb és lármásabb, mint tegnap. Szeretőbb ovációt alig látott még valaki a Szigligeti Színházban.
Az előadás maga is megnemesült, – mint mondtuk s ünneppé vált Fedák Sári jelenvalóságától.
Nagyváradi Napló 1902. június 14.
