78. THÁLIA PONGYOLÁBAN
78. THÁLIA PONGYOLÁBAN
Nagyon visszasírják Nagyváradot a Kaposvárt nyaraló színészek. Nem is csinálnak ebből titkot, ami persze fáj a városukra büszke somogyi metropolisz bentlakóinak. Maga Somogyi Károly sem érti, hogy nem lehet Kaposvárt szeretni. Persze, hiszen Somogy az ő szűkebb pátriája is. Ami a várost illeti, olyan kellemetlen módon fél város. Nem tudja eldönteni, hogy kisváros maradjon-e, vagy nagyváros legyen. Valószínűleg nagyon sokáig fog még titubálni. Egyelőre egy jelzőre szolgált rá Kaposvár: a legporosabb város. Jó, jó: van por más helyütt is. De ilyen sehol. Ha egy erősebb szél indul, éjszaka borul menten a városra. Akkor aztán hiába égnek a villamos lámpák, amelyek különben sem fenyegetnek vakító fénnyel. Ilyenkor különben villájában él mindenki Kaposvárott. Onnan nehezen mozdul ki augusztus végéig s ezért is nem túlságosan szerencsés ez a koranyári színházi szezon.
A színházi publikumban hiába keressük azt a pompás temperamentumot, mely páratlanná teszi a nagyváradit. A kaposvári publikum hideg és előkelőnek óhajt látszani.
– „Cyrano de Bergerac” előadásán – mondta Bérczi Gyula – a Cyrano orra keltett egy kis hatást. Rostand poézisát nem érte még árvább sors soha.
A „Bibliás asszony” előadásán Benkő Jolán kapott csak a nők között tapsot. Büszkén is mondogatta ifjú pályatársnőinek:
– Ez aztán a város! Ezt nem téveszti meg a fiatalság!
A páholyt erkölcstelennek találta a kaposvári publikum.
– Sok benne a kétértelműség, mondogatták.
– Na nem lesz kétértelműség az Őrnagy úrban, válaszolta a direktor.
A Donnervárosban lakó színészek gyakran rándulnak ki az Abbáziába. Olyan Karger-féle nyári mulatóhely ez. – A Peterdi-szocietás jár legtöbbször ide. Magas, árnyas helyen fekszik. Innen már egészen szép képe van Kaposvárnak. Különben jól és olcsón lehet enni az Abbáziában s no meg kuglizni is lehet. Némi tapasztalatok is szerezhetők az Abbáziában. Megtudja például az ember, hogy Tóth Elek majdnem olyan jó kuglizó, mint bonviván. Ő elismert kuglibajnok. Peterdi Sándor filozófus stílusban kuglizik. A nők között Bilkey Irén dobja legbiztosabban a kugligolyót. Bércziné csak ünnepnapokon tudja egészen kidobni a golyót. T. Pogány Janka gyakrabban fenyegeti a mezitlábas állító gyerek lábait, mint a bábokat. Peterdiné, lányával, Etukával gyakorlott kugliművészek. H. Novák Irén soványító kúrának használja a kuglizást. Őt hát nem ambicionálja a kugli belső művészete. Bognár és Bérczi nagy matadorok még. Nem utolsó tapasztalat az sem, hogy egy délutáni kuglizáson huszonöt üveg sillerbor is elfogyhat esetleg. Krasznay Andor legalább ezt vallja a legértékesebb kuglitanulságnak.
Mikor aztán úgynevezett villamfényben [!] úszik Kaposvár s a rózsabimbó és méh afférjától rekedtté zengte magát a kuglizásban elfáradt társaság, némi nyaktörő veszedelmek között jön a hazatérés. Így mulatnak Kaposvárott a színészek.
Krasznay és Bognár tudják csak, hogy Kaposvárott is van éjszaka. Mikor vacsora után Peterdi, a nemes házigazda, kitölti az utolsó pohár bort, Krasznay és Bognár az Ősbudavár kávéházba bandukolnak el. Ez a kávéház úgy jutott az Ősbudavár címhez, hogy itt is több a fölszolgáló hölgy, mint amennyire szükség van.
Tehát a színkör, a Peterdi-ház, az Abbázia, egy üdvös kis sörház s egy kétes vizű uszoda Kaposvár oázisai. Nem csoda, hogy mikor szóba jött egy esetleges Balatonfüredre átmenés, Pintér Imre a következő elkeseredett és különös kijelentést tette:
– Nem bánom én, akár megyünk, akár maradunk, csak – mennénk már!
Nagyváradi Napló 1902. július 6.
