81. HÁBORÚ EGY KRÓNIKA MIATT
81. HÁBORÚ EGY KRÓNIKA MIATT
Egy munkatársunk a napokban Kaposvárott járt. Smokkság szállt beléje s elgyorsvonatozott színészeket látni. Kaposvári élményeiről ezen a helyen krónikázott a munkatársunk s bár igen jámbor dolgokat írt össze, a krónikából nagy háborúság lett. A kaposvári helyi sajtó valósággal lázong és lázít a színészek ellen, mert a mi krónikánkból azt olvasták ki, hogy a színészek nem valami nagyon imádják Kaposvárt.
A háborút felszító krónika írója kétségbe van most esve. Először is nagyon szerette volna, ha kaposvári reminiszcenciái fölött hamar napirendre térnek. Igen selejtes és felesleges dolognak vallja őket így utólagosan. De kétségbeesésének nagyobb oka, hogy a színészeknek kellemetlenségeket szerzett. A háborgó kaposvári hetedik nagy hatalomhoz fordul hát a krónika írója s kijelenti a következőket:
1. A nagyváradi színészek imádják Kaposvárt s ottléte alatt egyebet sem hallott tőlük Kaposvár dicsőítésénél.
2. A krónika írója is megszerette már Kaposvárt, különösen mióta a kaposvári lapokból megtudta, hogy Kaposvár a népszámlálás adatai szerint szaporodás dolgában a magyar városok között a második helyen áll s kívánja, hogy jövőre az első helyre kerüljön.
3. Mindazt, amit kaposvári élményeiről írt, semmisnek jelenti ki.
Kéri ezek után, hogy álljon helyre a béke, s fejlődjék, s a népszámlálási statisztikában még előkelőbb helyet vívjon ki Somogy metropolisza, hiszen Rákosi Jenő mester komolyan gondolja a harminc millió magyart.
Az afférral egyébként már a budapesti lapok is foglalkoznak. Benedek Elek kitűnő lapja, a „Magyarság” a következőket írja:
A dolog ott kezdődik, hogy a nagyváradi színtársulat Kaposvárott vendégszerepel. „A Nagyváradi Napló” ez alkalommal megírta, hogy a színészek panaszkodnak, hogy Kaposvár közönsége nem érti meg a művészetet.
Nos Kaposvár nem hagyta a dolgot ennyibe. Hevesen felel a támadásra helybeli lapja, kezdvén ekként a cikket:
„Hogy lehet így leszólni városunkat, mely népesedés tekintetében második ez országban!”
Hát ez igaz, de ki tehet róla, hogy a nagyváradi színészek viszont Kaposvár eme fontos misszióját nem tudják méltányolni.
Nagyváradi Napló 1902. július 17.
