184. A RENDŐRSÉG
184. A RENDŐRSÉG
Éppenséggel kerüljük, hogy a rendőrséggel foglalkozzunk, pedig erre a rendőrség ad okot. Most azonban kötelességünk a rendőrségről szólni, mert a közönséggel akar ujjat húzni s velünk, a közönség szószólóival, a sajtóval. Azt hisszük, Gerő főkapitány a közönségen és sajtón akar bosszút állani azért, mert főkapitányi ténykedéseinek némelyike nehéz kritikákkal s határozott visszautasításokkal találkozott. Hogy ez – ha így van – nevetséges erőlködés – azt bizonyítnunk sem kell. Ám a főkapitány úr ridegen el akar zárkózni a közönség, a nyilvánosság elől, ami szép dolog, boldog, kényelmes állapot volna, ha lehetséges volna. Ez a sajtóiroda eddig azt a célt iparkodta szolgálni, hogy a közönség ne tudjon meg semmi nevezeteset, a nyilvánosság ne ellenőrizhesse a rendőrséget. Elnéztük s lehetőleg ellensúlyoztuk ezt a naiv igyekezetet. De tegnap már megsokalltuk a dolgot, mikor egy esetből azt láttuk, hogy a rendőrség nemcsak elhallgatni, de egészen megmásítani is szeret jelentős eseményeket. Megbotránkozásunknak kifejezést adtunk s a rendőrség válasza az, hogy a hírszolgálatot teljesen beszüntette s a tegnapi nap eseményeiről a nagy munkássztrájk folytatásáról, egy úrinő nagy szerencsétlenségéről s még vagy néhány eseményről semmi jelentést nem adott. Ezúttal leckét nem adunk. De figyelmeztetjük a rendőrséget, hogy kicsinyes politikája nagy veszedelem s a közönség érdekében követeljük a nyilvánosság ellenőrző jogának a respektálását. Ha a rendőrségen e rövid figyelmeztetés nem fog, tudni fogjuk más módon rászorítani e jog tiszteletben tartására.
Nagyváradi Napló 1902. június 11.
