A távíró drót a tegnapi napon bőven röpítette a táviratokat Nagyváradról – Kaposvárra. Somogyi Károlyt jubilálták a pátriájában egy házias, de kedves és meleg ünnepséggel. Egy nagyváradi színházi habitüé, ki nem pazarságáról nevezetes, tegnap egész napon törte a fejét, mint kerülne legkevesebbe a kaposvári gratuláció. Sok szerencséje volt. A kávéházban egy ismerős társaságot talált, mely egy majdnem rőfös hosszú, színes és meleg gratuláló táviraton dolgozott. Kaposvárra szánták persze s mind aláírták.
– No, most hordárt kellene keríteni.
Ez nehezen ment. A nagyváradi hordárok arról nevezetesek, hogy kellő alkalmakkor úgy elbújnak, hogy nem lehet rájuk taláni. A habitüé megszólal.
– Én úgyis a Fekete Sasba megyek s majd onnan elküldöm a hordárommal.
Átadták neki nagy köszönettel a távirat díját, a hordár díját s a szöveget. A habitüé pedig elindult a – távíró hivatalba. A hordárdíjat megspórolta s mellékesen a távirat alá, az összes nevek elé odaírta – a saját nevét…
Nagyváradi Napló 1902. szeptember 7.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.