12. PROHÁSZKA ÉS VIDÉKE

Full text search

12. PROHÁSZKA ÉS VIDÉKE
– Az Alkotmány téved –
Az Alkotmány című néppárti újság vezércikkében velünk, a Nagyváradi Naplóval foglalkozik, s avval az írásunkkal mellyel Prohászkáról és nagyváradi szerepléséről számoltunk be. Az Alkotmány vezércikkének a címe „Szabadkőmíves mozgolódás”.
Az Alkotmány téved. Mint már annyiszor tette. Nevezett már bennünket kazárlapnak, Vázsonyi-lapnak, zsidóradikális, zsidó-protestáns lapnak. Most egyszerre páholy-lapnak nevez, s annak a különben reánk nagyon hízelgő véleménynek ad kifejezést, hogy a magyar szabadkőművesség általunk, a mi írásunkban ad választ Prohászkának s a „modern katolicizmus”-nak.
Az Alkotmány ezúttal is téved. Nem vagyunk páholylap sem. Csak látunk. Ezt elismeri az Alkotmány is. Így ír:
A szabadkőművesek gárdája megmozdult. Nem az, amely bekötött szemű közkatonákból áll, hanem az, amely a legbeavatottabb vezérekből áll. Mondhatom ügyes legények. Kitűnő kémek. Pompás érzékük van. Az ellenséget messziről észrevették. Az első lépésnél meghallották a léptek neszét. Pedig mindössze egy ember lépett elő. De ők megérezték és megértették, hogy mögötte egész tábor tanyáz. Prohászka előlépését vette észre a legzártabb tagú szabadkőműves gárda. Prohászka kilépésének neszére lettek figyelmesek. Hallgatóztak s finom szerveikkel megérezték, hogy itt a leghatalmasabb, a legveszedelmesebb ellenség közeledik. Ezt a benyomást keltette s hagyta maga után Prohászka Nagyváradon a belfentes szabadkőműveskörökben. A szabadkőműves belső gárda Prohászkát a gondolkozó ember előtt először is kisebbíteni törekszik egyik nagy váradi páholylapban.
Leközli aztán cikkünknek erősebben találó részeit, s haragos kitöréseivel nagyon elárulja, hogy mi jól beláttunk a Prohászka kártyáiba, s az Alkotmánynak fáj, hogy fölvilágosítottuk azokat, akiket kissé vagy jobban megszédített az új jezsuitizmus szózata.
Nem vagyunk szabadkőmívesek, sőt cikkünkben kikeltünk, hogy még szabadkőmívesek is tömjéneznek Prohászkának, aki az Alkotmány szerint a legnagyobb ellensége a szabadkőmívességnek.
Nagy igazolásunk az Alkotmány vezércikke. Ime, jól láttunk és jól világítottunk. Mert az Alkotmány jajong és rémeket lát. Az Alkotmány, ismételjük – téved. Aki tisztán lát és szabadon lát, még nem okvetlenül szabadkőmíves. De most már a szabadkőmívesek és minden liberálisok okulhatnak. A jezsuita tudákosságnak, a liberáliskodó ultramontánizmusnak ne üljenek fel.
Pierre Froment – óh, nagy Zola mester! – többet látott, okult, mint Prohászka. Elhagyta Lourdes-t, elhagyta Rómát, a fanatizmust, az egyházat, még a piété sans foi-t, a humanizmus vallását is. És odajutott, ahova el kell jutnia igaz embernek és igazi gondolkozónak: az emberiség és élet szerelméhez, az emberiség haladásának a hitéhez. A munkát elmés mondásokkal elintézni nem lehet, miként a tudomány sem idézetekre, szónoki figurákra, szellemeskedésekre való. Igenis a munka fogja elvégezni a megváltást és elhozni a szépség, bölcsesség és nyugalom világát.
Az emberiségnek s az életnek munkás és lángoló szerelme; a tökéletesedésnek hite olyan fölséges magasság, melynek lábánál árván, szánandóan terül el Prohászka és vidéke lapálya.
Nagyváradi Napló 1903. január 23.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi