2. A HÉTRŐL

Full text search

2. A HÉTRŐL
Három napig fogok a dutyiban ülni, bizonyságául, hogy a nagyváradi kanonokok nem ingyenélők. Nem kis jusst szereztem hát, hogy olyan kriminális dologhoz hozzászóljak, melyeknek [!] punktuma a dutyi. Szakadjon rám az ég, ha meglepett a Bartha Miklós becsületesség-mániája. Mert a kolozsvári ítélet meg éppenséggel nem lepett meg. A szűzi szerelem legnagyobb lantosa Poe Edgar volt. Egy magyar klerikális lapnak van egy nemes munkatársa, akinek gyógyító intézetben volna a helye, s akinek szelíden szólván idioszinkráziája van a nők iránt, s ennek az embernek olyan fehér szerelmű versei vannak, hogy Petrarca első szonettje e versek mellett Bacchus-ének. Patológusok mondják és írják, hogy mániákusok józan percekben meggyőző filippikát mondanak – a mániájuk ellen.
Patológusok mondják hogy a gonosztevőknek vannak legtisztább ítéleteik a paragrafusokba nem ütköző morális élet iránt. Ha Poe Edgar, Wilde Oszkár s a többiek himnuszt írhatnak a tiszta szerelemről, Bartha Miklós is féltékeny lehet a maga tisztességére. A kolozsvári ítélet[et] nem a redakció nemcsak hírből, de valóban lázas levegőjében hánytam vetettem meg, hanem otthon, az én csöndes kis falum átaludt éjszakái után csöndes, rusztikus hangulatban. A magyar bírák legtöbbjétől sohase várnám, hogy Schwartz Bertholdot pótolni tudják. Tiszta fejet pláne a mi ügyészeinktől sem vár az ember. De ösztönt legalábbis vár a dolgaikban. Csak ösztönt. Hogy ne csinálják vissza azt a kis igazság félét, amit a judikatúra eddig kihozott az emberi zavarok és durvaságok káoszából. Hogy a kolozsvári bírók nem törvény szerint és nem hitük szerint ítéltek – gondolni sem akarom. De ez a tragikum, ez a veszedelem. Ők törvény szerint s hitük szerint ítéltek. A cenzúra határozottan becsületes, mert őszinte institúció. Végre is a föld forogni fog az úgynevezett sajtószabadság nélkül is, és az ember biztos, hogy nem csukják be a becsületes írásáért törvény és hit szerint…
*
A színházbajárás immár nem divat többé Nagyváradon, de divat az orvosságajánlás a színházba nem járás ellen. Nincs annyi színházlátogató, ahány megoldója van a színházlátogatás problémájának. Nem gondolt-e vajon még senki arra, hogy a színházak országos dekadenciája voltaképpen egy nagy törvényszerűség. Reakciója a hosszú, beteges színészkultusznak. Félév óta senki sem olvashatott primadonnáról, kit a villamos csaknem elgázolt, ellopott ékszerekről. A színházi elméskedéseket még csak a budapesti lapok sem kultiválják már. Bizony, a színházat újra divatba kellene hozni.
De most már valamivel nemesebb módon. Nehogy valaki magyar szerzőkre gondoljon, mert ütök. Herczeg és Bródy. Bródy és Herczeg. Aztán ne tovább. A magyar szerzőkkel torkig vagyunk… Várjunk, míg mások jönnek.
*
Egy szegény talmudista beleőrült a szász trónörökösné esetébe, s a klerikális lapok dühöngnek, hogy íme mit nem mívelnek a szenzációkat hajszoló zsidó lapok. Mert adott esetekben a talmudistával is együtt tud érezni a klerikális sajtó. Szóval a dupla regényről nem szabad lett volna írni a lapoknak. Értjük. Nagy baj is, hogy mi ördöngös, zsidó lapok nem tiszteljük eléggé a tradíciókat. Meg elsősorban a trónokat. Rémséges dolog elgondolni is, mi lett volna, ha a mai lapok egzisztálhattak volna abban a korban s attól kezdve, mikor egy elmés császár a magánhangzókkal játszadozott, s az a. e. i. o. u. azt jelentette, hogy Austria erit in orbe ultima. Rémséges elgondolni, hogy minden trón körül történt szerelmi botrány lapba került volna. Boldog volt Szaffó, a lángvérű poéta asszony, boldog a görög bölcs, kinek Alkibiadész volt a barátja, boldog Augustus császár, mert Júlia esetéről nem jelentek meg riportok, boldog Tiberius császár, a pápák és bíbornokok légiója stb. Ma Kruppnak pusztulnia kell, a Folchik, Gironok, Mattasichok vitézségeiről az egész világ tud. Bizony, jól érzik a klerikális lapok: nagy baj ez. Még emberséges képe lesz valamikor a világnak. Még úgy lesz valamikor, hogy a főhercegasszonyoknak sem szabad lesz szentséges sérthetetlenséggel megtenni azt, amiért egy becsületes kőműves mester feleségét megróják. Akkor majd nem lesz talmudista, ki a fejedelmi botrányokba beleőrüljön. De talán még sok minden nem lesz, ami ma van…
Nagyváradi Napló 1903. január 4.
(–b.)

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi