35. BARTHA ÚR DÜHÖNG
35. BARTHA ÚR DÜHÖNG
– A reakció merészsége –
Hát idáig már csak eljutottunk. Nagy stáció ez. A Széll-éra megérlelte a reakciót, s most az pompázik bátran. Beteljesült hamar a jóslat, amit e lapban is annyiszor megszólaltattunk. A reakció belopta magát mindenhova. A parlamentben például övé a pártközi uralom. És beteljesült a jóslat másik fele is. A reakció ellen csak egymaga a szociáldemokrácia küzd. Folyhat a népbutítás, a sajtó terrorizálása, a jezsuiták aknamunkája, csuhások, apácák beözönlése, protestánsüldözés, zsidóverés. Meglapul a régi szabadelvű, meglapul az új, hallgat a szabadkőmíves, – borong a protestáns, tűr a zsidó. Nincs gátja a reakciónak. Megszédülnek a józan koponyák, s a magyar glóbus idestova egy nagy zárda-akol lesz. De készül előállani a német állapot, ahol nincs más reménység már, mint a szociáldemokrácia. Vasárnap íme – óh be szép lehetett – húszezer ember zengte az új forradalmi dalt, s Bokányi Dezső hatalmas ovációban kiáltotta ki, hogy a vörös lobogó fölveszi a harcot a feketével.
És a reakciós banda megijedt. Ezekkel az emberekkel nem lehet ám paktálni – gondolták. Sajtóvezérürüjök bégetett is rögtön.
– Kultúrharcot akarnak az istentelenek.
…Hát igenis akarunk. Vagyunk itt még ez országban sokan, kik nem törődnek könnyen bele a reakció járomba, s kik a vörös lobogó alá állunk, ha a fekete lobogót másként porba rántani nem lehet. Nem mi akartuk így. Mért tettek bennünket olyanokká, akik a harcban semmit sem veszthetünk?
De értjük is ám a reakcionáriusok dühöngését. A két istencsodáját, a két protestáns klerikálist, Bartha Miklóst és báró Kaas Ivort rukkoltatták ki tegnap a parlamentben. Kaas Ivor interpellált, vádolt, gyanúsított, agyarkodott. Bartha úr dühöngött. Ennek a jeles firmának egyre növő merészsége mutatja legjobban, milyen szörnyűket nőtt a reakció pár év óta.
És milyen bárgyú módon akarták agyonütni a Bokányi igazságait. Hogy a szociáldemokraták a kormány szövetsége[se]i. Ez – sajnos – nem igaz. De hát olyan rettenetes vád ez, mikor a katolikus Franciaországban a képviselőház elnöke s miniszterek szocialisták? Hát már védekezni sem szabad a fekete veszedelem ellen, s aki védekezik, el legyen készülve, hogy Bartha Miklósba botlik s bepiszkítja magát. Azt tán mondani sem kell, hogy Széll Kálmán válasza Kaas interpellációjára valósággal bátorítása volt a reakciós tábornak.
Nem csoda, ha a reakció merészsége egyre nagyobb. Ideiktatjuk Bokányi hatalmas beszédének harsogó, gyönyörű punktumát:
„Mi a középkori fringiáktól nem félünk. Ami ellen tiltakozunk, az az, hogy ezeknek külön jogokat adjanak, hogy adjon nekik a kormány, a város pénzt, ingyen telket, épületet azért, hogy ellenünk dolgozzanak. Ha a papok, a kongregációk a felebaráti szeretet tanait akarják hirdetni, és ha azt hiszik, hogy az ő személyük helyesebb, menjenek szőrcsuhába, saruba népgyűlésekre, és az eszme erejével szerezzék a híveket, de nem a mi pénzünkön szép várakba bevonulva, hogy onnan orgyilkos módra titokban támadjanak, és gyermekeinket akarják megmérgezni.
Tudjuk azt, hogy a papok sötét tervének a proletár-gyerekek esnek áldozatul, mert az a szegény elhagyott gyermek nekik kész zsákmány, ezekbe verik bele a sötétséget, hogy annál nehezebben menjen előre a szabadság eszméje.
Most tehát a küzdelmet egy új ellenséggel kell felvennünk: a felvilágosultság letiprói ellen. És ha a papok nemzeti különbség nélkül zászlójukra írták a fekete nemzetköziséget, akkor mi zászlónkra írjuk a piros világszabadító függetlenséget.
Ezek a szociáldemokráciának nagy feladatai, és, munkás elvtársak, vigyázzatok gyermekeitekre. Elég rossz sorsban részesülünk mindnyájan, elég elnyomatást szenvedünk, hát még az a nyugodt tudatunk sem legyen meg, hogy gyermekeinkre jobb világ vár. Minden proletárnak kötelessége, hogy most síkra szálljon és a klerikálisok megbuktatásával vigye diadalra mindenütt a nemzetközi forradalmi szociáldemokráciát.”
Nos ha azt akarják, hogy ezt a hitvallást egyre és egyre többen vallják, hát csak tessék növelni a reakcionáriusok szarvait.
Nagyváradi Napló 1903. március 25.
