52. NÉPNEVELÉS A KASZÁRNYÁBAN
52. NÉPNEVELÉS A KASZÁRNYÁBAN
[Saját tudósítónktól]
Párizs, aug. 21.
Ha 1871-ben csakugyan a porosz iskolamesterek verték meg a franciákat, akkor ezeknek az iskolamestereknek hálával tartozik a világ. Nem az embervér-tengerért, nem Elzász-Lotharingia elhódításáért, hanem azért a sok okulásért, melyet e háborúról önmagának s a világnak szerzett Franciaország. Jóformán ez a háború vezette rá a világot a hadseregek népnevelő szerepének a belátására is. Ha már nyögi és nyögni még sokáig kénytelen lesz, a világ a militarizmus nyügét, legalább térítsenek vissza valamit a társadalomnak, a közművelődésnek a hadseregek.
Ma a francia tisztek valóságos néptanítók. És még inkább azok lesznek a jövőben. A katonai s altiszti iskolák a tiszteket nemcsak katonáknak, hanem tanítóknak nevelik e szó legvalódibb értelmében. Két esztendő óta folynak a kísérletek a legszebb eredménnyel. A jövendőbeli tiszteknek, altiszteknek formálisan készülniök kell tanítói hivatásukra, mely éppen nem elégszik meg az írás, olvasás és számolás tanításával és gyakoroltatásával, hanem a lehető legteljesebb morális nevelésre törekszik. A francia kaszárnyákban most André hadügyminiszter elrendelte a conférence-ok bevezetését véglegesen. A tisztek és altisztek kidolgozott tanterv, munkaprogram szerint oktatnak s a nagyobb városok kaszárnyáiba bevonulnak a különböző szabad líceumok is, a nép-egyetem, a francia közoktatási liga, a francia nők közművelődési szövetsége, a Franklin-egyesület stb.
A kaszárnyai előadások témái négy főcsoportba oszlanak. Katonai és hazafias, polgári, közgazdasági és moráltudományi témák. Az első csoport előadásai az ezredek történetéről s annak a városnak és vidéknek a múltjáról fognak szólni, ahol az illető ezredek székelnek. Dicsőséges, vagy szomorú eseményeit a harcoknak, a zászló megvédésének, a hazaszeretetnek tárják a legények elé ez előadások.
A polgári témák azt fogják megértetni a katonával, hogy ő is polgár s a polgár a legelső az államban. Magyarázni fogják a törvényeket s az okokat, amelyek a törvények tiszteletét kérlelhetetlenül megkövetelik. Megmagyarázzák, hogy miért szükséges az általános hadkötelezettség, s hogy kell azt teljesíteni.
A közgazdasági előadások elsősorban az illető vidék földmívelési és ipari viszonyait ismertetik. Azután Franciaország gyarmatait, produkcióit, szükségleteit. Szólnak az alkohol romlásáról [!], a helyes táplálkozásról, az egészség oltalmazásáról s segítségnyújtásról.
A morális témák még változatosabbak. A katonaruha respektusa, a zászló becsülete és jelentősége, a háború régen és most, a háború és a humanizmus parancsai stb. A hadügyminiszter maga írja elő itt, hogy főként arra oktassák a katonákat: a gyarmati háborúkban a félvad bennszülötteket is magukhoz hasonló embereknek tekintsék, s általában békében és háborúban ne feledjék, hogy ők franciák s Franciaország vezette a múltban s akarja a jövőben is vezetni a világot a humanizmus útján.
Ezek az általános elvek. De ezekhez egy terjedelmes és alapos utasítást is csatolt a francia hadügyek minisztere. Ezt az utasítást a kultuszminiszter ellenőrzésével előkelő tudósok, pedagógusok készítették. Az ősszel bevonuló francia újoncokat már ez utasítások szerint kell nevelni.
Igazi francia szabadelvűséggel, a hadügyminiszter az ezredparancsnokokra bízza, hogy esetleg a szükséghez és viszonyokhoz képest más előadásokat is tartsanak a legénységnek. De azt szigorúan előírja, hogy évenkint számon kérjék a katonáktól azt, amit az előadásokból tanulniok kellett, s ugyancsak évenkint kimerítő jelentést küldjön föl minden helyőrség.
Csak egyetlen feltétlen princípiumot köt ki a hadügyminiszter rendelete: a nevelés hazafias legyen, s a politikától őrizkedjék. Néhány újság szerint ebben a kérdésben titkos utasítások is mentek az ezredparancsnokokhoz. A katonai kormány nemcsak a klerikális izgatástól akarja távol tartani a hadsereget, de a szocialista agitációktól is. Csak néhány napja simult el az a botrány, mely a St. Cyr katonatisztképző iskolában történt, hogy néhány növendék a Marseillaise helyén az Internationale szövegét énekelte.
A mai hivatalos Franciaország határozottan antimilitáris, de nem abban az értelemben, hogy a hadsereget mindenképpen gyöngítse, mert ez, nagyon jól tudja, a mai viszonyok között ostoba öngyilkosság volna, hanem hogy a hadsereget közelebb vigye a néphadsereg ideáljához s a sok kidobott millió fejében a produktív nemzeti erők szolgálatába hajtsa. Ma már egy kissé iskola ugyan minden állam hadserege, de Franciaország az első, mely kimondottan, tervszerűen nevelő szerepet adott a hadseregének. Ezért érdemes a feljegyzésre s az okulásra a francia hadügyminiszter rendelete.
Budapesti Hírlap 1904. augusztus 24.
