116. CRESCENS
116. CRESCENS
Egy fiatal poéta kér meghallgattatást. A neve Mohácsi Jenő. Kis kötetének a címe Crescens. Ez a poéta nőni akar, s nem az a célja, hogy annyi versszerű verset ír, s olyan sok helyre, hogy az emberek végre is kénytelenek tudomásul venni, hogy ez az úr – költő. Iszonyúan, ennivalóan fiatal, vad és vívódó még ez a Mohácsi Jenő. A versei pedig még nem versek. De olyan tüzes ígéretek, amilyeneket nekünk alig-alig nyújt egy-két ember talán még legifjabb irodalmunkban. Vívódás, hit, kétség, dac, gyötrelem, elragadtatás. A lázas kis versekből ezek beszélnek. Ezek együtt költőt, igazit és nem magyar litteráris értelemben vettet, tudnak csinálni. Csak a régi, egy kicsit undok, de bölcs tanácsot tudjuk adni a fiatal embernek: ne féljen attól a kálváriától, melyet az első ilyen versig meg kell tennie. Ha fél, és ha nagyon csinos verseket fog írni, akkor nem poéta, s akkor majd sajnálni fogjuk tőle ezt a pár szót.
Budapesti Napló 1905. június 10.
–y.)
