57. RANAVALONA

Full text search

57. RANAVALONA
Királynő volt Ranavalona. Hejh, szép história ez. „Van egy szép aranysziget valahol”. Éneklik valamelyik operettben. Van. Azaz inkább volt. A földrajzi könyvek Madagaszkárnak hívják. Itt élt boldog barbárság illatos ölében Ranavalona. Barna bőrét nem ápolta éppen párizsi módon. De szépen élt mindazonáltal őfelsége. Madagaszkárt még akkor nem sugározta be a fehér emberek kultúrája.
Ő felsége, Ranavalona ott élne most is, ha rajta múlnék. De közben az történt, hogy a Civilizációnak megrökönyödve tűnt fel egy napon, hogy Madagaszkáron elevenen eszik a vademberek egymást. Erre: Madagaszkárt civilizálták, s azóta a francia legionáriusok mindig agyonütik előbb a zsíros benszülöttet, mielőtt társai falni kezdenék.
Miután pedig Civilizáció őnagyságának útjában állott Ranavalona ő felsége, Madagaszkár királynője száműzetésbe jutott, ami már megesett fehér szuverénekkel is.
De a művelt francia udvarias még a vad királynőkkel szemben is. A szintén civilizált Algériában adott neki lakást. Neki, Ranavalonának, s ad neki évenkint harmincezer frank konyhapénzt. A civilizáció ingyen áldásain kívül.
És él azóta Algériában Ranavalona. Megtanulta a kés és villa használatát. Illatos fürdőket vesz naponként. Manikűrt és pedikűrt tart. Tudja jól, hogy valamirevaló asszony csak a rue de la Paix-n vásárolhat Párizsban. Ismeri a gyémánt, a szőnyeg, a prém és más nevezetes földi hívságok becsét. Sőt olyan masszőrje is van talán, aki eldörzsöli a csúnya ráncokat.
E közben pedig elképzelhetetlen tömegét nyerte a nagy impresszióknak és tanulságoknak.
Megtanulta mindenekelőtt értékelni a Pénzt. Madagaszkárban igen nevetett volna, ha valaki mutat neki akárhány száz darabot a Francia Bank szép ezreseiből, s arról akarta volna meggyőzni, hogy másra is jó, mint hogy játsszék vele szeretett kis hugocskája: Razafinandrianianitra.
Ma nem mulat ezen ügyben, de gyakorta szomorkodik. Az ördögbe is: az ember, jobban mondva, a királynő, nem ette tartármártással a kecsegét Madagaszkárban, de egyébként könnyebben élt.
Mert, harmadszor, az ember, azaz a királynő, annak üttette ott le a fejét, akinek akarta. Ez jó lehet. Másodszor az övé volt, amit csak ő ismerhetett és megkívánt. Először és mindenekelőtt más ott a Nap, ahol megszoktuk.
E gondolat és sok hasonló gondolat után Ranavalona, igen praktikusan, odakonkludál, hogy a háztartáspénz kevés.
Pénzt, pénzt, pénzt, több pénzt! – íratta a minap íródiákjával vagy diáknőjével Loubet úr kormányának. Ti civilizációt adtatok? Ezt kérdheti magában. És elvettétek az országomat és az életelégülés lehetőségét? Hát legalább adjatok pénzt a háztartásra.
Minden háziasszony gondoljon szeretettel, megértéssel, Madagaszkár exkirálynőjére. Asszony ez a javából, igazi asszony. Az emberi kultúra smokkjai ellenben fölszisszenhettek. Ez az asszony a fejükhöz csapott egy borzasztó, súlyos igazságot:
– Civilizáció? Kultúra? Haladás? Szép, szép. De adjatok hozzá mindenkinek elegendő gombostű-pénzt.
Budapesti Napló 1905. március 26.
A. E.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi