223. EGY SZOMORÚ ÉVKÖNYV
223. EGY SZOMORÚ ÉVKÖNYV
Kolozsvárról a Teleki Blanka-kör évkönyvét küldték meg nekünk. Tizenhatodik és utolsó évkönyv. A Teleki Blanka-kör a nagy magyar honleány emlékére alakult 1890-ben. Elnöke De Gerando Antónia volt, a kolozsvári felsőbb leányiskola neves igazgatója. Most távozik Kolozsvárról De Gerando Antónia, s megszűnik a Teleki Blanka-kör is. Gyönyörű célokat tűzött volt maga elé ez a kör. Új és igazi műveltségű magyar nőket nevelni, akik majd a gyermekekben művészi érzéket fejlesszenek, altruizmust, lelkesedést, szeretetet oltsanak. Ez volt a kör első célja. Lelkek teremtésével, nemesítésével az igazi civilizációnak hódítani meg az elmaradt magyar társadalmat. Egyesületeket alapított a kör, hét irodalmi munkát adott ki, három magyar tanítónőt küldött ki tanulmányútra Párizsba, hogy a Ville Lumiere-ben apostolaivá váljanak a szépnek, az emberinek, a kultúrának. Az ez évi jelentésben is Télessy Dalma polg. leányiskolai tanítónő számol be párizsi tanulmányairól. A kör azonban nem működhet tovább. A magyar társadalom megtagadta tőle még az érdeklődést is. Az utolsó években az elnöknek magának kellett anyagi áldozatokat hozni. Ismét egy szomorú bizonysága, hogy nálunk, ahol például politika és botrány mindenkit érdekel, intellektuális, kultúrális törekvésekkel szemben megdöbbentően süketek és érzéketlenek az emberek. Ide írjuk De Gerando Antónia búcsúszavait, melyek szomorúak, szépek és jellemzőek: Mielőtt végbúcsút vennénk egymástól, még egyszer fogunk találkozni. Alkalmasint szeptemberben fogjuk leleplezni Pálfalván, Szatmár mellett azon emléktáblát, melyet a „Teleki Blanka-kör” emelt azon nő emlékére, aki példaképül szolgálhat minden magyar leánynak, megmutatva, hogyan kell a hazát szeretni, a hazáért élni, a hazáért szenvedni és meghalni! Ezen ünnepélyre a Teleki Blanka-kör összes tagjai hivatalosak lesznek. Ott ünnepélyesen fogjuk fogadhatni egymásnak, hogy amíg élünk, ezen önző, átmeneti, háládatlan korban, mi legalább, önzetlenül az eszméért, a hazáért, a haladásért fogunk küzdeni.”
Budapesti Napló 1905. július 11.
