115. HALÁLHARANG
115. HALÁLHARANG
A vívó Hektorok rohannak süketen. Törött falak mögött jajgat Trója népe. És kong-kong vidáman a halálharang. Az irodalom új harangja. A süket Hektorok nem hallják ezt. Mikor figyeltek ők az irodalomra? A saját irodalmukra sem figyeltek soha. Nem hallják hát a halálharangot.
Csodálatos dolog ez. Magyarországon harc dúl. A primipilusok harsogják, hogy finis Hungariae. A magyar géniusz pedig a füle botját sem mozdítja. Tudomány, irodalom, művészet egy pillanatra nem fordítják arcukat a harctér felé. Smólen Tóni, Pósa-versek és hazafias kuplék a legmagasabb Ararátok, meddig az ár fölhajtja a háromszínű bárkát. Ejh, hagyjuk a képeket: dzsentri-forradalomról tudni sem akar a magyar irodalom. Még Rudnyánszky Gyula is megszökik előle.
Szemekkel bírók régen látják már ezt. A Bethesda-tó kavarog már néhány esztendő óta. Még büszkén ültek a nyeregben az urak. Dzsentri-mentésről irkáltak a zsidó-skriblerek is. A Gyurkovics-leányokkal triumfált a dzsentri-géniusz. A népies írók elragadó képeket festettek az úrtisztelő parasztról. A bomladozó, falusi kúriák és a léha tónusú kaszinói termek voltak a mélység és magasság. Írókról, kik Nyugaton is számot tettek volna, s kik óh be korán jelentkeztek, alig esett szó. Egy tanyai különítmény volt a magyar irodalom. A nívója pedig ispán-nívó. Kárhozottaknak érezték magukat, kik elhívattak nagyszerűbb álmok által. Így tartott ez majdnem a forradalomig.
És most itt van a forradalom. A Gyurkovics-leányok írója már néhány év óta elszakadt a hebehurgya Hektoroktól. Egy indulót még Ocskay brigadérossal eljátszott nekik. Azóta a fejük fölött jár s egyre messzebb megy tőlük. Így hagyta ott őket minden intellektus. Ők csináltak egy olvasókönyvbeli forradalmat. A lelkek pedig csináltak forradalmat ő ellenük. Ki van velük az igaziak közül? Rajozva jönnek újak és újak. De ezek nem hajlandók szellemi kísérőzenét adni az oligarchikus Magyarország parádés felvonulásához. Érdekes: azt már észrevették, hogy nincsenek velük – a pénzemberek. Azt még nem vették észre, hogy az irodalom nincs velük. Reájuk ez jellemző. Koca-forradalmakra pedig különösen az.
Nincs, nincs és nincs velük. Pedig az irodalom szokott előörs lenni minden táborban. Az irodalom pedig ujjongva nézi, mint omlanak Trója falai. Az irodalom már megérezte az új Magyarországot. Az irodalom előtte jár a vak és süket politikának. Hallgassátok az új irodalom halálharangját. Sohase kongott még ennél áldottabb és vidámabb halálharang.
Budapesti Napló 1906. március 11.
Ady Endre
