119. BETEG A FÖLD
119. BETEG A FÖLD
Gea anyánknak hisztériás rohamai vannak ismét. Beteg a Föld: mondaná Flammarion. Dél-Amerika körül szigetek süllyednek a tengerbe. Ázsia alján kihült vulkánok nyögik föl rémes forróságukat. Szép Formosa sziget pedig temető. Megrengett a Föld, s városok omlottak össze.
Ó-Gyallán mit tartanak erről? Ennek a fele se tréfa. Valami jó dolga úgy sincsen Plato tollatlan baromfiának. Még csak az kell, hogy ez a nyomorult golyóbis állandóan nyugtalankodjék.
Valamelyik égi kollégája megharagudott a Földre. Flammarion természetesen a Napot fogja okolni. Tudománytalanok lévén, magunk is a Napot tartjuk ludasnak. A Napnak határozottan abszolutisztikus hajlamai vannak. Ezt már pár ezer év óta tapasztaljuk. Párizs meteorológusai ugyanígy vélekednek. Ezek a léha franciák poézist csinálnak a tudományból, s pikantériákat suttognak a fényes Napról is. Ezelőtt vagy másfél évvel például valóságos összeesküvést szőttek a Nap ellen az Eiffel-tornyon. Azt mondták, hogy jó lesz szemmel tartani az öreget, mert nagyon megvadult. És hát mindent ő csinál. Még királyi biztosai sincsenek. Háború tör ki: a Nap csinálta. Epidémia dúl: a Nap küldte. Elpusztul Martinique: a Nap akarta. A Nap működött Courrieres-ben. Ha Marokkó miatt lángba borul Európa: a Nap gyalázatoskodik. Esőnk, havunk az övé. A gondolatunk is. És a Nap akarta, hogy Formosa szigetén most sok ezer halott sárgás és üveges szemekkel bámulja az eget.
Német tudósoknak persze minden hajuk szála áll viszont az égnek, mikor ilyen poétáskodást hallanak. Alighanem a mi Konkoly-Thegénk is mosolyog e causerie-n.
Pedig, pedig alighanem Nap úr kínozza Gea anyánkat. Egy évtized óta iszonyú a nyugtalanság. A Föld gyomrában, a levegőben s az emberi lelkekben. Beteg a Föld: ennyi bizonyos. Egy szép napon csak elszalad velünk valahova.
Budapesti Napló 1906. március 22.
Ódi
