124. A SZAMÁR GORKIJ
124. A SZAMÁR GORKIJ
Mi nem szeretjük Gorkijt: sok írással bizonyítottuk már. De Gorkij mégis valaki: különösen Germánia után szabadon – Magyarországon. Már ez nálunk így szokás. A szamár Gorkij a napokban Berlinben ünnepeltette magát. Beszélt, beszélt, mint ez már neki régi szokása. Végül mondott egy okos dolgot: a civilizált világnak kultúrérdeke, hogy Oroszország népe győzzön. Mert akkor Oroszország egy új vidámság irodalmát és művészetét fogja adományozni a világnak.
A szamár Gorkij: de nagy bánatot okozott nekünk, kik őt pláne nem is szeretjük. Állítólag Magyarország is szabadság szent harcát vívja. Itt is sok mindent ígérgetnek nekünk a dacos harcolók, ha majd – győznek. Csak éppen affélét nem ígérnek, amit Gorkij ígér. Több kultúrát s különb kultúrát nem ígérnek nekünk a mi szabadságharcosaink. Ellenben a sorok között elárulják, hogy a mórák és pósák végleg elhatalmaskodnának rajtunk, ha ők célhoz érnek.
A szamár Gorkij: ő egyféle természetrajzát adja minden szabadságharcnak. Ő szerinte tehát a magyar mágnások és csatlósok forradalma is szent ügy volna. Ha ugyan Gorkij valamit is tudna a mi forradalmunkról. Mi azonban, hazaárulók, kik ezerszer különb és igazabb magyarok vagyunk minden címeres, rikoltó magyarnál, mi tudjuk az igazságot. A mi szabadságharcosaink mindenre gondolnak. Csak éppen mi reánk nem gondolnak: művészfélékre, művészetre, írókra, könyvekre. Gondolnak azonban államtitkárságokra s hasonlókra. Sok minden és sok ízben kiszakították már ez országot a kultúrnépek közösségéből. Soha se cselekedték azonban ezt olyan intenzíven, mint az erősen középázsiai hajlamú koalició. Nem politika ez, méltóságos koalició. Különben is önök voltak azok, kik a politika egyeduralmiságát harsonázták. Ebben a nehány idevetett szóban egész belső életünk boldogtalansága zokog. Nem kellünk mi önöknek: mi haszontalan álmodozók. Önöknek bizonyára van egy új civilizáció-tervük. Önök bizonyára meg akarják leckéztetni Európát. Benne természetesen a szamár Gorkijt és népét. De ha mi nem kellünk önöknek, legyenek nyugodtak: önök sem kellenek nekünk. Mi csináljuk a magunk szabadságharcát. Magyarabb ez, mint az önöké. Mi talán győzünk. Önök semmiesetre sem. Tudjuk azért, hogy a szamár Gorkij beszélhet önökről, míg megpukkad. Mi meghalljuk az ő beszédét. Mert mi nem csupán a Fazekas Ágostonok kis dolgára figyelünk. Holott mi nem is szeretjük ezt a szamár Gorkijt.
Budapesti Napló 1906. március 25.
Ady Endre
