135. A SIRALOMHÁZBAN
135. A SIRALOMHÁZBAN
– Bemutató előadás a Nemzeti Színházban –
Először a Thália fiataljai vették észre. Ni-ni: Szemere György modern színjátszók számára tudott egy kis darabot írni. Erre, miután már a Thália lejátszotta, észrevette Szemere György kis egyfelvonásosát a Nemzeti Színház is. Szemere György nem művész. Jóízű író, ki néha még emberiesen igaz is tud lenni. E kis darabjában az. Karácsonyi Jóska siralomházba kerül. Mindjárt akasztják. Megölte a felesége csábítóját. Az ítélet szerint ki is rabolta. Ez nem igaz. Egyszerű, paraszti, mély, jó, igaz ember ez a Jóska. Mer beszélni Istennel és emberrel szemben. Csöndes és mégis megrázó, meleg, hatalmas jelenetek. Néha ízléstelenül sok tulipános sujtás. Beszélgetés a pappal. A porkoláb őrmesterrel. Csak egyet nem akar bevallani Jóska. Hogy ő bűnös, mert ölt. De fölmenti a vén parasztbölcs: az őrmester. Utólag még a pap is megadja az abszoluciót a makacs gonosztevőnek, e majdnem szent embernek. Nemesebb, bensőségesebb színészalakítást alig láttunk a Pethes Imréénél. Ügyesebbet, szebbet sem talán a Gabányi őrmesterénél. Még Mihályfi sem volt rossz, s ügyes a fiatal Hajdu. A szerzőt sokszor tapsolták meg. Óriási, eleven tulipánnal a gomblyukában jelent meg. Az embernek rögtön eszébe jutott erre az értékes darabnak minden értéktelen szava. Az egyfelvonásos után Szemere Györgynek Erősek és gyöngék című darabját játszották. Itt már nem lehetett ennyi siker.
Budapesti Napló 1906. április 1.
(Dyb)
