141. HÓDÍTÓ TRAFIKOK
141. HÓDÍTÓ TRAFIKOK
Szegény Illés prófétát elkergette városa, Sion. Nem azért, mert papnak volt hitvány. Kitűnő szent pap volt Illés próféta. De elhanyagolta az üzleteket. Csőd szélére juttatta városát Illés próféta. Tehát elkergették. Mert nem csupán igéből él az ember. És a mennybéli üdvösség papirosait nem lehet börzére vinni.
Bizarr kis spektákulum volt. Sion nagy templomában zúgtak a harangok. Seregeltek lármásan a hívek. A szent templomban dühösen harsogtak a szavak:
– Mi van a vasgyári részvényekkel?
– Gazember a próféta: tönkretette a villamos műhelyt.
– Hová tette a pénzt?
És ezer ilyen kérdés zúgott a próféta felé. Végül a szent templomban kimondták, hogy új prófétát választanak. Illés prófétát még a felesége is elhagyta. Voliva, az új próféta, pedig megígérte, hogy Sion lakosainak nemcsak lelki éhségét fogja csillapítani. De rendezni fogja a zilált vagyoni helyzetet is. Ezekután bizonyosan imádkoztak a hívők. Így szokás ez Amerikában. És nem csupán Sionban. Első az üzlet.
De talán nemcsak Amerikában. Ime Vilmos császár palotájában trafikot nyitottak. A földszinten egy nagy helyiséget bérbe adott ki a császár, mert bizonyosan jó bért kap érte. Feudális gőgű urak hanyattvágódnak e hírre. Pedig nincs ebben semmi különös. De benne van a mai élet, s talán a mindenkori élet igazsága. A régi nagy kultúrák idején sem volt ez másképpen. A seftet a császárok sem vetették meg. A pénz pedig – pénz.
A napokban Rozsnyóról jött a hír: a rozsnyói püspök bolthelyiségeket rendeztet be palotája földszintjén. A trafikoké a hatalom. A trafikok beveszik Siont, kikezdik a császári palotákat s szállást kapnak papi fejedelmeknél. Hódító császároknál is hódítóbbak voltak s lesznek a trafikok.
Budapesti Napló 1906. április 7.
Lellei
