145. KISBÁN MIKLÓS
145. KISBÁN MIKLÓS
Naplegenda. Írta Kisbán Miklós. Motto: Herbert Spencer Principles of Sociology I. pag. 825., 411. Hogy miként születik a mithus? A rendkívüli ember kalandjából. E kaland lantverés is lehet. Már a mottó tetszett nekünk. Drámai költemény Spencer nevében. Ennyi erudícióhoz nem szoktattak bennünket költőink.
Lássuk csak. Olvassuk csak. Nem érezzük olcsó embernek ezt a Kisbán Miklóst. Ki lehet ő?
Kisbán Miklóst pszeudonimnak hírlelik. Ugyancsak hírlelés szerint Kisbán Miklós: gróf Bánffy Miklós volna. Akárki, komoly irodalmár, akármit beszél. Fontos dolog az ilyesmi. Nekünk például dupla öröm ez a könyv, ha így van. Íme egy előkelő magyar amatőr, aki csakugyan előkelő. Eötvös, Kemény s néhányak, régiek óta az úgynevezett előkelők nem kényeztettek el bennünket. Szinte megdöbbentő ennek a 7–9–11 ágú koronás osztálynak lelki elzüllése. Ez az intellektuális és kulturális süllyedés szinte páratlan. Fizikai romlása régi már ez osztálynak. Most robogva indul meg a politikai. A dzsentri után íme magva szakad az exkluzív históriának. De mindezt csak mellékesen írjuk. Abból az ötletből, hogy a Kisbán Miklós könyve meglepően sok egy magyar főúri amatőrtől. És hogy főúri íróink borzalomba kezdtek már ejteni minden mívelt magyar lelket. A nők is. Sőt azok igazán.
Kisbán Miklós több, mint literary gentleman. Európai ízlésű, elmélyedt, finomlelkű ember. Sokat olvasott s hasznosan. A Naplegenda Ibsen Peer Gynt-jére emlékeztet. És ez csupán dicséret. Kihallom én azért e könyvből Spencert, Nietzschét. Kiérzem a legújabbakat is. Meglátom az egészen eredetit. Érdekes és szép könyv. Megint egy szimptómája a magyar lélek új, nagyszerű válságának. Nem fogtok már sokáig döngicsélni kis tanya-emberek. Nyakatokat fenyegeti már Európa.
A Naplegenda nemes legenda. Szimbolikus költemény. Az ősember korából. A hatalmas vadász, Ijjas megvénül. Fiatal asszonya van. Lépések hangoznak a rettegett barlang körül. A vénhedt férfiú helyére jön az új, fiatal férfiú. Jön az ismeretlen. A veszedelem. Az új Nap: az új férfiú. Az asszonyt kívánja meg. Virágszált. Jön és birokra kél Ijjassal. Megöli Ijjast. Új tüzet gyűjt a tűzhelyen. Erős karjaiba szorítja a leányt. Mindenki meghódol neki:
– Üdvözlégy, mindenható vadász.
Nagy gondolat. Buja, költői, szép nyelv. Elegancia a fölfogásban. Mitikus és illatos homály. Sok raffináltság. Megmozgatása sejtéseinknek. Egy modern írás.
Szeretettel dicsérjük Kisbán Miklós könyvét. Más nyelven nem volna talán jelentős. Magyarul igen. Jel az új jelek között. Szeretnők színpadról látni. De ez már merész kívánság nálunk. Talán a Thália megpróbálhatná.
Singer és Wolfner bizománya a könyv. Ára 2 korona. Sokan aligha fogják olvasni: ez bizonyos.
Budapesti Napló 1906. április 8.
A. E.
