162. NAGYON FURCSA ESETEK
162. NAGYON FURCSA ESETEK
I.
Gapon titka
Gapon titka
Gapont leszállították álarcos őrei a kocsiról. Sötét éjszaka volt s csöndes, ismeretlen, néma tájék. Vitték Gapont, a bekötött szemű Gapont. Egyszer csak megálltak, s valaki harsányan kiáltott:
– Alekszej Grigorovics társunk olvassa föl az ítéletet.
Hideg, erős hangon recitálja valaki:
– Az áruló Gapon pópa kiüríti a nagy serlegből Nyikolaj Lejcsev orvos-társunk titkos italát.
És Gapon pópa serleget kapott a kezébe, és ivott.
A köteléket levették a szeméről s Gapon csodálkozva bámult. Hol van, kikkel, vajon ki ő? Elfelejtett mindent az italtól. Őrei kacagva hagyták ott a hajnali fényben fürdő pusztán. Mehet, amerre akar. Senkinek sem fogja tudni megmondani, hogy ő kicsoda. Forradalmárok hozták föl a nevét ez ismeretlenségből. S most visszataszították úgy, hogy Gapon sem tudja, kicsoda ő voltaképpen.
II.
Harc Velencében
Harc Velencében
A vaporettók ellen esküt tettek a gondolák. Minden gondolás tartozik gyilokkal elbánni a kis gőzhajók egy-egy alkalmazottjával. Megesküdtek a gondolások, hogy nem nyugosznak addig, míg ismét nem a gondola lesz a lagúnák egyetlen hasítója Szent Márkus városában. Régi velencei hagyományok szerint dolgozott a gyilok. Volt olyan hét, hogy hét embert vesztett a vaporettó. De viszont hét gondolás került a pribékek kezébe. A vaporettók gazdái pedig írtak más városokba, s a vaporettók nem akadtak meg félpercig sem soha. Végül üres koporsókként úszkáltak Velence összes gondolái. És szaladgáltak vidáman, gőgösen a vaporettók.
III.
Petőfi jelöltsége
Petőfi jelöltsége
Megtörtént a nagy csoda. Szibériából aggon, ötvenhét év után hazajött. Éppen választott Magyarország. De volt olyan újság, amely tíz sornál is többet szentelt Petőfi hazatérésének. Néhány skriblernek az az ötlete támadt, hogy keresnek egy kerületet a magyar irodalom félistenének. Elmentek Kossuth Ferenchez. Kossuth kijelentette, hogy már minden kerületben van jelölt. Ha azonban néppárti jelölt óhajtana lenni, erről lehet beszélni. Könnyes szemmel ugyan, de fiatalosan elkáromkodta erre magát a nagy öregember. Elindult, hogy majd keres ő kerületet. Persze tudni se akartak róla sehol. Végül egy nemzetiségi kerületbe került. A nemzetiségi jelölt megbecsülte a világirodalom nagy alakját Petőfiben, s visszalépett a jelöltségtől. Azonban tekintélyes számú magyar választó is volt a kerületben. A magyar választók között pár nap alatt izgatott lett a hangulat. Hogy ezidőszerint nem lehet egy antidinasztikus embert függetlenségi képviselőnek választani. Erősen megrótták azt, hogy Petőfi Szibériában voltaképpen a galád abszolutizmus kenyerét ette. Sokan bizonyítékokat szereztek, hogy Petőfi a jakabokányistákkal kacérkodott, s így veszedelmes földosztó. Mikor aztán végül az is kiderült, hogy nincs a választásra pénze, a nagy öregembernek úgy kellett menekülnie a kerületéből, mint ötvenhat évvel ezelőtt.
Budapesti Napló 1906. április 29.
Ódi
