Európa nyugati országai irigyelhetnek bennünket. Nekünk vannak Darányiink szép számban, kik el tudnak bánni a sztrájkkal. Nyugaton azonban babonás ideák fakadtak holmi emberi jogokról. E babonás ideák miatt aztán tűrni kell mindenféle sztrájkot. Például Svájcban, a genfi kantonban, ez idő szerint a viperaölők sztrájkolnak. A genfi erdőkben sok él a veszedelmes csúszómászókból. Az állam jutalmazta azokat, akik a viperákat irtották. Néhány száz ember művészetté emelte e mesterséget, s lassan-lassan valóságos állami viperaölőkké váltak. Minden viperafejért egy-egy frankot kaptak. E honoráriumot a kincstár nemrégiben félfrankra szállította le, s a viperaölők emiatt kimondták a sztrájkot. És a nemes Svájc genfi kormányának be kellett látni, hogy egy frankot megér egy viperafej. A sztrájkolók győztek, s ma már ismét bátorságos a genfi erdőkben bolyongani. A viperafejekért fizetni kell: ez a tanulság. Még ott is, ahol minden rendű sztrájkoló munkások fejeit becsülik viperafejeknek.
II. Új házasság
A Vígszínháznak s publikumának örvendetes hírt mondunk. Franciaországban immár bizonyos a házasság radikális reformja. Könnyű lesz a házasság s könnyű lesz a válás. A csábító pedig elveheti az asszonyt. No végre: fölfrissül a francia bohózat, melynek legszeretőbb otthona az egész világon a Vígszínház. Eddig a házasságtörés körül hahotázó bohózatnak valami hetvenhárom változata lehetett. E variációk már régen kimerültek s mi kegyetlenül unatkozunk az újabb disznóságokon. De ez nemsokára másként lesz. Új házasság, új házasságtörések, új bonyodalmak s új bohózatok, éljen!
III. Szent helótaság
Jött a király és zsibongott a budapesti utca. Megérkezett s mámorosan ujjongott a nép. Okvetlenül sok száz szocialista is ordította az éljent. Pedig a szocialista káté nem parancsolja a rajongást a trónért. És ez elragadtatás mégis természetes és becsületes. Párizs sans-culotte-jai, a véreskezűek ivadékai, kikelnek az arcukból a nagy örömtől, ha csak a tuniszi bejt látják. Mert nagy és szent dolog ám milliók fölött trónolni. És a legvadabb forradalmi árban is bujkál valami a szent helótaságból. Abból a parancsoló érzésből, hogy hódoljunk valakinek, ki rangosabb mindannyiunknál. Nem csodálkoznék egy olyan anarchistán, ki, midőn őrült lázban elhajítja a sorshúzás útján kezébe nyomott bombát valamely monarchára, a lelkes tömkelegben maga is lelkesen éljenezne akaratlanul.
Budapesti Napló 1906. május 22.
Pont
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.