Koppenhágából táviratozzák, ezek voltak az utolsó szavai: „Sőt éppen ellenkezőleg”. Azután meghalt Ibsen Henrik, ki a mai emberek között a legmagasabbról nézett az életre. Ezek a szavak voltak az ő óriási lelkének grádicsai. Ibsen Henrik lelke mindig temetett és cáfolt. Véres küzdelmet vívott egy-egy csúcsáért az igazságnak. Mikor ott volt a csúcson, látta, hogy van – magasabb csúcs is. Amiben hitt, az nem volt igazság, „sőt éppen ellenkezőleg.” Mivé törpül e szavak mellett Goethe mehr Licht-je s romantikus nagyok végső felfohászkodása. Emberibb és tragikusan gyönyörűbb igéket nem mondott még haldokló. Ő látta a magasságokat, ő hitt, hevült. És űzték örökkön e szavak: „sőt éppen ellenkezőleg”. Minden földi igazság mellett ott állanak e szavak. Ezek azok a lángpallosú angyalok, melyekről a biblia példálózik. Vajon mire gondolt, mikor vergődött, és dacosan súgta e szavakat. A maga életére úgy lehet, mert abban a nagy órában mind a magunk életére gondolunk. Zivataros, rejtelmes, végtelen az élet s kár meghalni, – talán így gondolta. Mennyi igazságért lehetne még ostromolni az eget, – talán így folytatta gondolatát. De hirtelen eltorzult az arca, s ajakáról fölrepült az egyetlen, a legemberibb igazság: „Sőt éppen ellenkezőleg.”
Budapesti Napló 1906. június 8.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.