65. MONSIEUR X
65. MONSIEUR X
Szerdán új gazdát kap az Elysée s új President-t Franciaország. Loubet úr azonban még egy hónapig nyugodtan lakhatná az Elysée-t. Mert Monsieur X., az új elnök egy hónapig semmi sem lesz. Még csak köztársasági hintót sem kap, mikor Versailles-ból érkezni fog. Azután is előgyeleghet erre vagy arra figyelem nélkül egy hónapon át. Nem lesz díszőrsége sem, csak éppen Európa és a világ tekintete fogja égetni az arcát. Monsieur X. esetleg nagyon szenzációs eleven ajándék lesz a História számára. Qui vivra, verra, de az bizonyos, hogy nagy dolgok döntetnek el szerdán híres Versailles-ban.
Királyok és császárok faragott és írott képei talán egy kis gúnnyal néznek majd Franciaország összegyűlt eszeire. A Napkirály lovasszobra észrevétlenül talán kőkardjára is csap kőkezével. Mert, hejh, sok kérdésre válaszoltak már Versailles-ban, de annyi kérdésre még nem, amennyire most kell.
A legkülönösebb pedig az, hogy minden új távirat, mely Párizsból érkezik, meglepetést jósol. Tehát sem Fallières, sem Doumer? A jó Loubet vagy egy nagyon rossz Valaki?
Franciaország minden igaz hívét vagy szerelmesét nyugtalanítja az, hogy nyugtalanok a republikánusok. Főképpen a valóságos köztársaságiak. Félelmükben elég színtelen jelöltet választottak az öreg Fallieres-ben. A szélső radikálisoknak nincs nagy okuk rajongani Fallières-ért. A halvány republikánusoknak pedig van okuk megriadni a radikális támogatástól.
A republikánus jelszó ez idő szerint: demokrácia és hazafiasság. Ez a jelszó sok és nagyon kevés. De muszáj minden másról hallgatniok Franciaország radikálisainak.
A szeparáció nagyon nagy bomba volt. Az antimilitaristák kevés taktikával dolgoznak. A guerre à la guerre fölött Marokkó tartja Damoklesz-kardját. A reakció papjai, mágnásai, Meline-jei és katonái értenek a helyzet kihasználásához. Szocialistáknak és minden republikánusoknak tehát a mentés szerepe jutott a választásnál. Nagy kérdés, hogy Doumer gyűlölete nem fecséreltette-e el velük minden erejüket? És túlságosan konciliáns programjukkal és jelöltjükkel vajon nem riasztottak-e el maguktól sokakat? Mert így is nagy veszedelem az, hogy még ez a sok alkuvás sem nyugtatta meg a gyöngébbeket, kik félnek a még következhető radikálizmustól s még jobban a szocialisták növő befolyásától. Vajon nem játsszák-e ki őket egy ügyesen elkészített csínnyel? Ez minden békének és haladásnak kérdése, s egy kicsit az egész világ kérdése.
Ha Doumer vagy egy másik Doumer költöznék az Elysée-be, nem állítjuk, hogy a köztársaság forog biztos veszedelemben. Az elnök nem úristen s harmincnégy esztendő keze dolgozott már a demokrata köztársaság állandóságán. De föltétlenül kitérne bátor, világoktató útjáról Franciaország és megerősödnék a reakció. Talán egy rettenetes háború sem egészen rémkép.
A jó Fallières aligha volna más, mint Loubet volt. És ez a legjobb kortesbeszéd mellette. Szent igazság, hogy a radikális haladásnak egy kis pihenőt kell tartani. Sokat és hamar mívelt: az okosság parancsolja a pihenőt. Ha aztán ismét eljön a harc ideje: a Loubet-k és Fallieres-ek jó médiumok. Mert jók, őszinték, öregek és üdvösen nehezek.
Monsieur X. mindenképpen érdekes ember tehát. Diplomaták lesik, és totalizatőrök fogadnak rá őrült összegekkel. Bárcsak olyan úr adna majd szerdán nevet ennek az X-nek, kire gúnyosan nem tekinthetnek le Versailles fejedelmi árnyai. Polgárt, bölcset, szabad lelkűt kíván az egész művelt emberiség a grande nation-nak és – önmagának.
Budapesti Napló 1906. január 16.
(A.)
