210. A ZEYSIG-PÖR VÉGTÁRGYALÁSA
210. A ZEYSIG-PÖR VÉGTÁRGYALÁSA
Végtelen heccnek igérkezett a hírhedt, pocsék Zeysig-ügy. A csúnya affér az esküdtek előtt van végre. Valósággal vérkelése volt ez az ügy a politikától megmérgezett magyar társadalomnak. Hetekig nem esett másról szó. A Zeysig-ügy meg-megpihent, s újra föltámadt.
A históriája e magyar Dreyfus-afférnak emlékezetes. Jelent volt meg Berlinben egy német röpirat, A Hohenzollernek és a magyar válság.
A röpirat azzal a kalandos tervvel foglalkozott, hogy Ausztria-Magyarországot fel kell osztani, s a magyar trónra Hohenzollern-ivadékot kell ültetni.
Keresésére indultak e különös röpirat írójának. Az első kérdés mindenki lelkében az volt: cui prodest? Politikai céljával a röpiratnak tisztában volt mindenki. Zavart akart csinálni, vagy terrorizálni akart ez a brosúra. Avagy valakiket kompromittálni.
Minden irányban folyt a kutatás. Gyanúsítottak mindenkit. A kormányt, Apponyi Albertet, Bánffy Dezsőt.
Végre is nevek kerültek a misztikus, csúnya ügybe. Kiderült, hogy Zeysig professzor – Zigány Árpád. Zigány Árpád régi bizalmas újságírója volt Bánffy Dezsőnek. Természetes, hogy ez sok gyanúnak adott tápot. Bogozódott egyre a rejtelmes ügy. Nagyon piszkos intimitások kerültek révén az újságokba. Minden piszkálhatót megpiszkált a gyanú. Aztán a vizsgálat végre is elért annyit, hogy Zigány Árpád bűntársaiul Dénes Józsefet és Baneth Sándort kutatta föl. Őket, hármukat állították most az esküdtek elé felségsértésre való fölhívás és királysértés címén.
A mai tárgyalás leleplezés volt. Azt leplezte le, hogy ezt az ügyet mesterségesen fújták föl, színezték ki, és érdekesítették meg. Csak délután néhány momentum, mely az unalmas tárgyalást élénkítette. De mégis az a fontos, hogy most már esküdtek előtt van a Zeysig-ügy.
Az undok ügyben hát most az esküdtek ítélnek. Egy lidércet hessegetnek el a különben is vergődő, agyonhajszolt, magyar társadalom melléről…
Budapesti Napló 1905. november 25.
