238. ZÁRT AJTÓK MÖGÖTT
238. ZÁRT AJTÓK MÖGÖTT
– Az Akadémia röstelkedik –
Budapest, május 28.
Zárt ajtók mögött az Akadémia arról tanácskozott ma, csakugyan olyan nagy tudós-e gróf Andrássy Gyula, vagy sem. Természetesen nem tudni, mi történt a zárt ajtók mögött. Nyilvánvaló lett azonban, hogy miért vonultak el a gondosan elsötétített, jól becsukott szobába? Képzeljék el: valami történt, valami, ami megállásra, gondolkodásra, cselekvésre, röstelkedésre készteti az Akadémiát? Az Akadémia régi testület és évtizedek óta eleget csinált, amiért mi röstelkedtünk. Ők azonban – a karaván halad – mentek gőgösen felemelt fejjel tovább. Mégis most röstelkednek, amiből joggal sejthetjük mi, kevésbé edzett magyarok, hogy kacagtató, szégyenletes, arcpirító botrány történt, lévén nyilvánvaló, hogy kisebb baklövések jelentéktelenebb plágium-ügyek, vagy szokványos Abdera-esetek miatt a tudós idegrendszer nem ragadtatja magát a szégyenkezésig.
A zárt ajtók mögé valóban nevezetes abderiáda kergette a tudós testületet. A szürke kőnyomatos, a házmesterleány öngyilkosságok hírének rideg szállítója nem tudja felindulását leleplezni, ahogy elmondja az Akadémia nagyjutalma körül kezdődő utazást.
Budapesti Napló 1906. május 29.
