20. AZ IRODALMI KÖZTELEK

Full text search

20. AZ IRODALMI KÖZTELEK
Franciaországban az Akadémia olyas institúció, mint nálunk a Köztelek. Lévén a gallok országa kultúrország. Nálunk a reakciónak nincs szüksége olyan előkelő palástra, mint egy Akadémia. A Közteleken összegyűlnek a módos gazdák. És csiba firkász. Jönnek az ispánok, kik néha miniszterek. Megbeszélik a szántás dolgát. Megszavazzák a létszámot, amit a csendőröknek le kell puffantani a makrancos parasztból. Megparancsolják a papnak, hogy igérjen elég lelki üdvösséget. Stipendiumot adnak csődörnek, birkának s birka-türelmű cselédnek. Evvel aztán a jövő tavaszig rendben van Magyarország. Betű nem kell. Idea sem. Ilyen egyszerű lám az élet egy derék agrárországban.
Franciaországban azonban nagyon elhatalmasodott a betű. Itt hát a Közteleket másként kellett megcsinálni. Közteleket csináltak az Akadémiából. Ma a francia akadémia a reakció fellegvára. Nemhiába, hogy Anatole France nem teszi oda be évek óta a lábát. Csak konspiráljanak ott a Brunetière-k, a bíbornokok, a Coppée-k és a márkik. Főképpen pedig a márkik. A francia akadémia a márkiké. A mindenképpen kopott uraké. Lebzselnek, hencegnek itt ezek a kupola alatt. Várják a demokrácia csődjét. Ellenben a demokráciának esze ágában sincs a csőd. Hát így a francia Köztelek.
Most például ismét választani fog a francia akadémia. Mathieu bíbornok után új halhatatlant teremt. Szegény Albert Sorel helyett. Már Mathieu-vel is ternót csinált. Ez a bíbornok sokkal ügyesebb ember, mint Bubics Zsigmond. Hirtelen és ismét papot választani: ezt még az akadémia sem meri Franciaországban. Tehát márkin a sor. Egy pap, egy márki, egy pap, egy márki. Így szokás és így illem ez ma e kupolás kriptában.
Egy naiv író-ember, Maurice Donnay, nem akarja ezt látni s pályázik. Az öreg Coppée, aki mostanában az Akadémia bizalmas ülésein elnököl, úgy röhög titokban, hogy a paralízis-bacillusok majdnem nyugtalanok lesznek agg koponyájában. Mikor Ségur márki akar akadémikus lenni. Valami olyan őrület ez, mintha a mi Akadémiánkon például, Monsieur Nem-gróf akarná Andrássy Gyula elől elvinni a koszorút. Egy Ségur márki. Egy ilyen név. És egy skribler. Valóban a skriblerek már világszerte kezdenek türelmetlenül arrogálni.
Az az Anatole France. Egy újságíró megkérdezte, hogy meddig hagyja még üresen a székét az Akadémiában. Mosolygott az istenien nagyszerű ember s azt válaszolta:
– Már úgy látom, hogy nem fogok erre ráérni a földi életben. Sok a dolgom. Sztrájkolnak az elektroművesek. Sztrájkra készülnek a pékmunkások. Velük kell törődnöm.
A francia Köztelek észre sem veszi ezt. Valamikor egymást követő korszakok tudósai fognak könyvtárakat írni ez egyetlen tényről. Az időben, mikor a francia Akadémia Ségur márkit volt befogadandó, az akkori Európa legemberibb embere, fényes íróművésze, piszkos munkások tiszta gyülekezetébe járt a sztrájkokat rendezni.
Párizs, július 28.
Budapesti Napló 1906. augusztus 1.
A. E.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi