35. BJÖRNSON – DON QUIJOTE
35. BJÖRNSON – DON QUIJOTE
A vén Björnsonnak hetekig kellett szamárkodnia, míg Magyarországon megszületett egy irodalmi szitok. Dicsérem azt a nem zseniális, de okvetlenül jóízlésű újságírót, aki Don Quijoténak nevezi az öreget. Eddig az agyalágyult, a hülye, a vén barom, a norvég ökör, a tébolyodott aggastyán járták. Egy lélek nem érezte meg Magyarországon, hogy ilyen érvekkel egész Európa előtt elvesztjük a pört. A Don Quijote sem érv, de legalább kultúremberek szájába és tollába illő gorombáskodás. Ne feledjük el, hogy Björnson ez idő szerint Victor Hugo hajdani szerepét tölti be a világ szemében. Úgy ismerik az egész világon, mint a szorongatott igaz ügyek önkéntes fiskálisát. S arra is emlékezzünk vissza, hogy mikor Victor Hugo bántott bennünket az oláhok miatt, a magyar kormány és közvélemény nem elégedtek meg a francia író-Jupiter lemarházásával. Informáltatták, meggyőzték, kibékítették az agg költőkirályt, mert akkor még kultúrlevegője volt a magyar tüdőnek. Nem öntötte úgy el a vad tudatlanság ázsiai áradása az országot, mint a Jang-ce-kiang szokta Kínát.
Piszkolódásainkat bizonyosan közlik Björnsonnal a denunciánsok. De ezekről csak Björnson fog tudni, ami talán szerencsénk is. De ha csak piszkolódunk, s az értelmi kultúra kipróbált, európai fegyvereivel meg se kísértjük meggyőzni Björnsont, nem joggal hiheti az öreg, hogy az ő cseh-tót levelezőinek van igazuk?
Ez a Björnson-affér sokkal szomorúbb, mint amilyennek futtában látszik. A norvég költő csakugyan Don Quijote a mi dolgunkban, de ezt a világ nem tudja. A Björnson hatása minden ma élő intellektuelre kétségtelen, s kétségtelen az is, hogy Björnson rettenetesen árt nekünk.
Ám ez a büntetésünk nekünk, mert egy Apponyi a miniszterünk. Valaki, aki a karakteréből kifeketéllő jezsuitasággal minden haladó kultúrember haragját reánk szabadítja. S aki – ő, a nagy szószátyár – nem tud megvédeni bennünket az ő személye miatt az egész magyarságot ért bántalmakért. Lesz még módunk sok, talán érdekes titkot fölfedeznünk a Björnson-ügyben. Most csak annyit tanácsképpen némely lapoknak, hogy állapodjunk meg a Don Quijote szóban. Mert megtörténhetik, hogy Björnson lefordíttatja s leközölteti, amit a magyar lapok írnak. S akkor már igazán bajos lesz Európa előtt helyrehozni azt, ami ma még – szerintünk – helyrehozható.
Budapesti Napló 1907. november 17.
A. E.
