4. PÁRIZSI LEVÉL
4. PÁRIZSI LEVÉL
Elnök és bíbornok
A francia Akadémia a hagyományok főbástyája, s a francia Akadémia, ahányszor csak teheti, borsot tör a radikális Franciaország orra alá. Ilyen kötekedés volt egy kicsit, amikor az Akadémia, melynek bíbornok volt az alapítója, s bíbornok-tagja mindig van, halhatatlanjai közé fogadta Mathieu bíbornokot. Ez az Egyház és Állam nagy válópörének legizgalmasabb korszakában történt, s lehetetlen volt meg nem látni benne a tüntetést. Az új akadémikusnak azonban kötelessége megválasztása után a francia államfőt meglátogatni s bejelenteni megválasztását. Telt, telt az idő, s Mathieu bíbornok feléje se nézett Fallieres elnöknek. Ez nagy szenzáció volt, s már arról beszéltek, hogy az Akadémia követi az Egyház példáját, s ő is szakít az Állammal. Azonban a szelíd Mathieu bíbornok meggondolta magát, s hosszú hónapok után bejelentette látogatását az Elnöknek. Az Elnök vidéken üdült s hogy Mathieu-t fogadhassa, bejött egy napra Párizsba. A találkozás nagyon szívélyes lehetett, s ismét csak azt bizonyítja, hogy Róma papjai inkább diplomaták, mint harcias katonák.
Francia és magyar képviselők
A francia képviselők szótöbbséggel s váratlanul fölemelték a fizetésüket. Évi csekély hatezer frankkal kapnak többet azóta, mint addig kaptak. Ám az ország nem fogadta túlságosan elragadtatva, jó kedvvel a honatyák ötletét. A szocialista képviselők akik különben is a javaslat ellen szavaztak, voltak az elsők, akik lemondtak a fizetéstöbbletről pártcélokra. Ez kínos és fájó példa volt, de a közvélemény zúgott, parancsolt. Azóta nap mint nap lemond egy-egy képviselő, fájó szívvel, de lemond a hatezer frankról. Odaadják a kerületük szegényeinek, egyéb jótékony célra, s már-már alig van pár tucat képviselő, aki bátran meri fölvenni s elkölteni a hatezer frankot. Zúghatna-e, tiltakozhatnék-e nálunk olyan erősen a közvélemény, hogy a mi képviselőinknek törvényes ezrekről legyen szívük lemondani?
Az erkölcsös Párizs
Francia törvények és szokások szerint élénken tárgyalnak a francia bíróságok házasságtörési pereket. A házasságtörőket azután, ha bűnük bebizonyul, el is ítélik két franktól ötven frankig terjedő pénzbüntetésre. És most ördög tudja, mi ütött a francia bírákba, nyolc-húsz napi fogságbüntetést kezdenek kiróni a házasságtörőkre. Párizs kezd nagyon erényes lenni, s miközben az új humánus házasságtörvény készül, még utoljára alaposan lakolnak, akik a házassági törvény ellen meggondolatlanul vétkeznek. Máskülönben is erényes rohamok jelentkeznek a párizsi bírákon. Újabban például nagyon szigorú a bíróság az Alfonzokkal, a kitartott szép férfiakkal szemben. Egyszerűen kitiltják őket Párizsból, ha a törvényekkel összeütközésbe jönnek. El lehet képzelni, hogy a jó francia vidék micsoda lendületet fog nyerni, ha az összes párizsi Alfonzokat a vidékre viszik ki.
Párizs, szeptember 30.
Budapesti Napló 1907. október 3.
– n.
