152. VIVE LE ROI?

Full text search

152. VIVE LE ROI?
Párizs, július 6.
Holnap vagy tíz év múlva nem ébred-e arra a világ, hogy Franciaország – királyság? Aki ma küldené ezt a jóslatot Párizsból, bolond volna, de aki elhinné, már nem egészen. Szó sincs róla, Versailles-t még mindig nem tatarozzák, hogy király költözzék bele. A nemzetgyűlés se készül összeülni, s olyan nagyot határozni, hogy megreszkessen a világ. De csodálatos, sűrű, bátor jelek jönnek, sokasodnak két év óta. Kereken, éppen azóta, hogy a harmadik köztársaság a Dreyfus-ügyben végleg triumfált. Mióta nincs veszélyben a köztársaság, veszélyben van a köztársasági polgárság lelke. Komoly, okos, higgadt emberek, akik ott voltak a harmadik köztársaság keresztelőjén, megtántorodnak. Egy volt miniszterelnök, állítólag Rouvier, keserű kedvvel így nyilatkozott:
– Franciaországból Sedan után köztársaságot csinált egy olyan nemzetgyűlés, melynek négyötöd része monarchista volt. A történelem szereti a tréfás revanche-okat, s talán éppen a mai túlontúl nagy köztársasági többségnek szánta azt a szerepet, hogy a francia királyságot restaurálja.
Valóság, históriai tény, s csak Franciaországban történhetett meg: ez a mai köztársaság úgyszólván váratlanul született. Nem jelent-e valamit, hogy viszont most egyre divatosabb lesz a királyság után – hangosan – vágyakozni?
A royalisták hírlapjai hihetetlenül megszaparodtak két év óta. A nacionalista táborból egy Jules Lemaitre nyíltan a királypártiak közé állott. Az elegáns stílusú Barrès éppen olyan királypárti, mint az elegáns témájú és nadrágú Bourget. Az akadémiát tudvalevőleg royalista érzelmű többség kormányozza. Különösen az írók világában – és ez a megdöbbentő – minden konzervativizmus vagy elégedetlenség a királyság jegyében találkozik. A királypárti lapok harciasak, merészek, fanatikusak. Például a Léon Daudet, az Alphonse Daudet fiának a lapja. Még a guillotine-t is azért követelik, hogy esetleg egy kis bosszút álljanak vele, ha jön a király.
A Temps, ez a félhivataloskodó öreg Temps mostanában hűségesen leközli az orléans-i herceg sajtóirodájának reklám-híreit. A Matin-t, ezt a félelmes, erőszakos, nagy bulvárlapot most rágalmazásért elítélte az esküdtszék. És Bunau-Varilla, a lap multimilliomos tulajdonosa megfenyegette a kormányt:
– A Matin meg fogja próbálni, hogy a francia köztársaság esküdtjeinél lesznek-e belátóbbak a francia királyság esküdtei? Ugyancsak a Matin a wagrami csatamezőt látogató orléans-i herceghez elküldte egy munkatársát. Fülöp herceg kizokogta magát Franciaország pusztulásán, s biztató üzenetet küldött a francia népnek. Ha ő lesz a király, több szabadság lesz Franciaországban, mint ma, üzente. – Az ő álma egy olyan szabad, demokrata, liberális királyság, mint Anglia.
De ez még nem minden: a royalisták már olyan biztosra veszik a dolgukat, hogy egymást marják a koncért. Az úgynevezett legitimisták, akik XIV. Lajos királyságának és utódlásának hirdetői, hetenként falragaszokban vitatkoznak az orléans-i herceg táborával. Szerintük is bizonyos a királyság, de az ő királyjelöltjük a madridi gróf. Az orléans-i ház csak akkor következhet, ha ez a legrégibb Bourbon-ág kihal. Hogy ennek az ágnak az őse valaha lemondott a királyságról, ez semmit se számít. Égalité Fülöp is lemondott a nagy forradalom alatt, de az orléans-i ház mégis jogot formálhatna a trónra, ha a szerintük törvényes Bourbon-ág kihalna.
Az új monarchista reneszánsz csak a bonapartistáknak nem kedvez. Császárságot, azt már igazán még a napóleoni nemesség se akar. De summa summarum az ég, föld s levegő tele van ilyen jelekkel, milyenekről szóltunk. A kispolgárság retteg a szocializmustól, a klerikalizmusnak régi szerelme a királyság. A nacionalisták, a hadsereg régibb tisztjei lelkük mélyén királypártiak. A polgári plutokrácia nyomása sok régi szabású köztársasági idealistát is megingatott. Azután pedig egy kicsit reakciós az egész világ mostanában. És Franciaországnak már régi szokása, hogy meglepően, váratlanul s históriailag cselekszik.
Mindez nem volt jóslat, de mindezt nem árt meglátni és lejegyezni. Az ördög nem alszik, s olyan a világ berendezése, olyan az élet, hogy az abszurdumokban hinni kell.
Az Újság 1908. július 11.
Diósady

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi