167. SZENT ALBERT LEVELE

Full text search

167. SZENT ALBERT LEVELE
Megírta ő is, Szent Albert a maga kis levelét Beöthy Zsolthoz, s ezen nem csodálkozunk. Jaj, hiszen ő a kultúrának is minisztere volna, s ezenfölül hálás ember. A családnak, melyhez Beöthy Zsolt is tartozik, bizonyisten sokkal tartozik ő. Tehát volt oka és joga írásos fölköszöntőt mondani – tinta-baritonnal. De ő nem elégedett meg ennyivel: ő bírálatot mondott a mai magyar irodalomról és kegyetlenül végigvágott azoknak a hátán, akik nem Assisi Szent Ferenccel tartanak. És nem akadt magyar lap, magyar író, aki csak halványan, ceruzájával is leírja: veto. Hát én leírom anélkül, hogy kikiáltott, notórius irodalmi forradalmárságomat állítanám őkegyelmessége elébe. Az más kérdés, az lehetséges, hogy én és bajtársaim lázadók és túlzók vagyunk. Nem a mi ügyünkről van szó, nem egy irányéról, de az egész irodalomról.
Nem ismerjük el őkegyelmességének azt a jogát, hogy hozzászóljon az irodalom dolgához. Ő nagy szónok, de soha életében még egy ép mondatot ki nem mondott. Alanyt, állítmányt és értelmet a gyorsírók raknak utólag a beszédjeibe. Őkegyelmessége csak akkor mond kerek mondatokat, amikor németül, angolul vagy franciául, külföldön zengedez. Akkor is banalitásokat mond, de ez nem a mi dolgunk, s főképpen nem az irodalomé. Ellenben amikor beszédjeit könyv alakban adta ki, tíz íródiák se tudott ezekből a beszédekből Cicero-ópusokat csinálni. Aki nem hiszi, olvassa el ezeket a beszédeket, mely[ek] azonban rögtön a Kisfaludy-Társaságba juttattá[k] elszavalójukat.
De az irodalomnak van más, tárgyibb és dühösebb oka, hogy Szent Albert leveléhez hozzászóljon. Mit tesz a magyar kultuszminisztérium az irodalomért s mindazért, ami gondolatbeli lelki érték? Tacskó piktorok, kupec írótanárok, klerikális penna-csibészek és mindenki senkik szívesen fogadtatnak a kultuszminisztériumban, Az irodalom, az igazi irodalom sohse kapott, és ma sem kap onnan semmit.
Mi kormány, társadalom, sőt közönség nélkül, szenvedve, mártírokként igyekszünk ennek az országnak lelket, karaktert, jogcímet s kultúr-zománcot adni. A kutya sorsa a nem alkuvó, büszke, kemény magyar író sorsa. Erre születésnapot ül egy főrendiházi tag, aki hiányzó domíniuma helyett kénytelen volt az irodalom által megméltóságosodni. S erre jön a magyar kultúra minisztere, aki aligha olvas mást, mint a jezsuita vitairatokat, s röviden, hegyesen leköpi az irodalmat. Hohó, gróf úr, Szent Albert, ehhez többnek, jobbnak, míveltebbnek és elfogulatlanabbnak kell lenni.
Azt mondják, hogy művészlélek, s különösen a muzsikához ért. Akkor pláne szépen vagyunk: ez az úr [az] Eliana operát kinevezte remekműnek. Cikket írt róla egy német lapban, s egy szürke, de kellemetlenül önhitt karmestert megtett a magyar zenevilág urának. És ez a miniszter akar direkciót adni s mutatni a magyar irodalomnak. Hagyja békén az irodalmat, ha eddig megvolt, s nagy, kormányzó urak nélkül is. Újra veto-t mondok mindazok nevében, akiknek van az irodalomhoz egy kis közük.
Budapesti Napló 1908. október 6.
Ód.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi