10) A hadművészet állapota ebben az időben.
10) A hadművészet állapota ebben az időben.
A magyar hadművészet az előző időszakhoz hasonlóan ebben a korszakban is meglehetősen elhanyagolt állapotban volt. A két fronton folytatott háború annyira igénybe vette és kimerítette a bécsi kormány teljesítőképességét, hogy még a nagyszámú zsoldos katonaság eltartása is szinte leküzdhetetlen akadályokba ütközött. Ennek következtében a magyar végvárak és azok őrsége hova-tovább még nyomorúltabb állapotba kerültek, mint aminőben eddig sínylődtek.
A felszabadítás fokozatos előhaladásával az egykor oly fontos, de most a felszabadított ország belsejébe került végvárak jelentősége természetesen mindig jobban és jobban alább szállt és azok őrsége, ha rendes ellátást kap, a működő sereg körében kitűnő szolgálatokat tehetett volna. Badeni Lajos őrgróf ismételten kifejezést adott ama nézetének, hogy a törökkel szemben a hadseregnek égető szüksége volna minél nagyobb számú könnyű lovasságra, de végeredményben ő se merte a megbízhatatlannak, fegyelmetlennek és engedetlennek tartott magyar katonaságot nagyobb számerőben serege körében alkalmazni. Mindazonáltal, miután a király 1682-ben ismét elrendelte a feloszlatott magyar haderő felállítását, az 1683/1697-iki felszabadító háborúkban a magyar csapatok ismét nagyobb számmal kezdtek szerepelni, melyek részben toborzás útján, részben a hűségre térő kurucok szolgálatba fogadása révén nyerték kiegészítésüket. Gróf Csáky István számítása szerint 1685-ben 17.000 kuruc állott rendelkezésre s ezekből a nádor Caprara és Rabatta hozzájárulásával, 10.000-nek felfogadását ajánlotta. Ebből kifolyólag egymásután állították fel a huszár- és hajdú-ezredeket, úgyhogy most már állandóan átlag 12–15.000 magyar katona harcolt a működő seregek kötelékében,* amint az az illető hadjáratok leírásából is kitűnik.*
Szekfű id. m. V. 391.
A felállított huszárezredek neve és alkalmazásuk ideje: Barkóczy-ezred. 1675–1686. Gombos, 1683–1692. Barkóczy, 1684–1688. Zichy, 1684. Semsey, 1685–1696. Petneházy-Kis-Balázs, 1685–1698. Gyürky, 1689–1692. Bercsényi, 1691–1698. Bathyány, 1691–1698. Bottyán, 1693–1697. Zichy István, 1697–1698. (Wrede Alphons Freiherr, Geschicte der k. u. k, Wermacht, V, 192. old. nyomán, Ujhelyi Péter, Az állandó hadsereg története I. Lipót korától Mária Terézia haláláig. 202.).
Ausztria és a többi államok hadművészete az előző korszakhoz képest alig mutat fel változást. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ebben az időben már a legtöbb európai államnak megvolt a maga állandó hadserege. A bécsi kormány azáltal igyekezett hadseregét állandósítani, hogy az egyes háborúk végével nem oszlatta széjjel a hadseregét, hanem a következő tavaszig téli szállásokba helyezte el, ami az illető vidékekre és lakosságára végtelen kínt és nyomorúságot jelentett.
