Simunics első betörése.
Simunics első betörése.
Midőn október elején a bécsi körök előtt mindinkább nyilvánvalóvá lett, miszerint Magyarország erélyes önvédelemre készül, Latour osztrák hadügyminiszter a magyarok ellenállásának mielőbbi megtörése céljából az összes rendelkezésre álló csapatoknak az ország fővárosa elleni központias előnyomulását javasolta az udvarnak, mely tervet az utóbbi el is fogadta. A beözönlésre kijelölt hadak egyikének parancsnoklásával Simunics Boldizsár altábornagy bizatott meg, aki az alája rendelt haderőt Dukla tájékán összpontosította. E hadoszlopnak feladatává tétetett, miszerint összpontosítása helyéről a legrövidebb uton Pest felé nyomuljon, ahol a Pozsonyon át előnyomuló cs. kir. főhadsereggel volt egyesülendő. A vett parancs folytán Simunics október 13-án a duklai szoroson át csakugyan betört az országba s egészen Bártfáig nyomult előre. Itt értesülvén, hogy a császári főseregnek Pozsonyon át kilátásba vett benyomulása a bécsi októberi forradalom kitörése folytán meghiusult, Simunics további előnyomulását a megkezdett irányban beszüntetve, arra határozta el magát, hogy a Bécs előtt levő cs. kir. hadsereghez leendő csatlakozás céljából a Kárpátokon át Morvaország felé veendi utját. Igy is történt; majdnem 20 napi fáradságos menet után mintegy 5000-nyi haddal s 12 ágyuval a Jablunkai szoros elé érve, október 22-én Csácánál ujból betört az országba, valószinüleg azzal a szándékkal, hogy a parendorfi táborban álló s Bécs felé előnyomulni szándékozó magyar fősereg oldalát és hátát nyugtalanítsa.
A betörés hírére az ország kormánya azonnal a lipótvári védőrségnek mely Ordódy őrnagy parancsnoksága alatt mindössze csak 3 század Poroszherceg ezredbeli legénységből és 3–4 ágyuból állott, megerősítését rendelte el, mi célból Pozsonyból a budapesti nemzetőrök 2, és a pozsonyiak 1 zászlóalját azonnal útnak indítá. Hasonlóan parancsot kapott Beniczky Lajos kormánybiztos, ki a panszláv mozgalmak elfojtása végett néhány század Gyulay-gyalogsággal s a selmeci és besztercebányai nemzetőrség 1—1 osztályával Túróc-Szent-Mártonban állott, nemkülönben Justh barsi főispán és báró Jeszenák kormánybiztos, hogy a barsi és honti fölkelőkkel és önkéntesekkel az ellenségnek útját állani siessenek.
A lipótvári várőrség azonban az említett segélyhadak megérkeztét be sem várva, hanem 2 század nyitramegyei nemzetőr és mintegy 2000 főnyi felkelt nép által segélyezve, maga ment a Vág völgyében tovanyomuló ellenség elé, hogy előhaladásának gátat vessen. Az összeütközés október 28-ánk Kosztolány mellett következett be, még pedig a magyarokra nézve kedvezőtlen kimenetellel; a csak kaszákkal és vasvillákkal felfegyverzett nép az ellenség ágyutüze elől azonnal megfutott s így a csak néhány százra leolvadt rendes katonaság a szintén kereket oldott nemzetőrökkel és önkéntesekkel együtt folytonos tüzelés közben ujból Lipótvárába húzódott vissza.
Simunics az említett várat figyelmen kivül hagyva, hadoszlopával Nagy-Szombatig nyomult előre. Ekkorára azonban vele szemben már túlerős csapatok gyültek össze; egyrészt beérkezett már Beniczky mintegy 1500 emberrel s 6 ágyuval, másrészt pedig közeledett a Kossuth által a schwchati csata után Guyon erzedes parancsnoksága alatt Lipótvár felé kirendelt 4—5000-nyi dandár is. Simunics azonban még mielőtt ezek a hadak egyesülhettek volna, Nagy-Szombatból Nádason és Jablonicon át a Morva völgyébe húzódott vissza.
Guyonnak sikerült ugyan november 4-én Simunics utóhadát utólérni, de csak a visszavonulók podgyászában tehetett nagyobb kárt, miután a csapatok a Morva vizén való átkelés után a hidat maguk mögött fölszedték, mely körülmény a mieink üldözésének határt szabott. Guyon ennek folytán dandárát ujból Poszonyba vezette vissza.
A honvédelmi bizottmány Simunics altábornagy betörésén okulva, az északi megyék népfölkelésének rögtöni szervezéséről gondoskodott, mire nézve Sáros, Abauj, Zemplén, Borsod, Torna, Szepes, Máramaros, Ugocsa, Ung és Gömör megyék főispánjait haladéktalanul a szükséges intézkedések megtételére utasította és egyuttal az itt szervezendő népfölkelés teljhatalmu parancsnokává Pulszky Sándor alezredest nevezte ki.
){kind=link}