A parendorfi ütközet (1848. december 16-án).
A parendorfi ütközet (1848. december 16-án).
Az osztrák fősereg zöme december 16-án reggel 8 órakor az elrendelt támadó mozdulathoz a következő csoportosítást vette fel:
Balszárnyoszlop Kempen altábornagy parancsnoksága alatt; alakult a Neustädter dandárból, 5500 fő. Ez oszlop feladata volt: a Haimburg és Köpcsény közötti szorost birtokába ejteni és megvédelmezni; esetleges támogatásra a német-óvári hadi hidnál visszatartott Lederer dandár volt hivatva.
Középoszlop Schwarzenberg herceg altábornagy parancsnoksága alatt; alakult az Ottinger lovas-, a Gramont, Schütte és Liebler gyalog dandárokból, a tüzér főtartalékból és 1 hadi hidkészletből; összesen 14.000 fő. Feladata volt az ellenség közepét áttörendő, a Prellenkirchen körüli magaslatokon át támadólag előnyomulni, esetleg, ha kell, Gátha irányában a jobbszárnyoszlopot támogatni. Windischgrätz herceg törzskarával ehez az oszlophoz csatlakozott.
Jobbszárnyoszlop Jellacsics báró bán altábornagy parancsnoksága alatt; alakult a Hartlieb gyalog és a Lichtenstein lovas hadosztályból, a hadtest tüzértartalékból és 1/2 hadi hidkészletből; összesen 11.500 fő. Feladata volt L/m. Bruckon át Parendorf felé támadólag előnyomulni, esetleg Gáthán át a középoszlopot támogatni.
A jobb szárnyoszlop önmagában ismét két menetoszlopra tagozva, reggeli 8 órakor a Hartlieb gyalog hadosztállyal és a Parrot lovas dandárral Brucknál, a Bellegarde lovas dandárral és a hadtest-tüzértartalékkal pedig Lichtenstein herceg tábornok vezénylete alatt Pakfurthnál lépte át a határt. Az összeköttetés fentartása céljából Schwarzenberg hadoszlopával, a bán vezérkari főnöke, Zeisberg tábornok alatt a hadteste gyalog dandáraihoz hadrendeletileg beosztva volt lovas századokból egy önálló lovas testet alkotott. A Lajthán való átkeléssel és az azt követő csapatrendezéssel jó sok idő eltelvén, körülbelül 11 óra lehetett, midőn a bán csapatjai a Parendorf előtti halmokra étek, ahol a Zichy dandár legnagyobb része – 3 zászlóalj, 4 lovas század és 8 löveg – foglalt állást.
Görgey 15-ike folyamán kémei útján megtudta, hogy az osztrák sereg megmozdult s másnap támadni készült, minek folytán 16-ára hajló éjjel alárendelt dandár parancsnokainak azt az utasítást küldötte, miszerint másnap korán reggel Magyar-Óvárra vonuljanak vissza, honnan az egész összpontosult sereget az e célra már előkészített győri sáncokba szándékozott visszavezetni. Hajnal felé azonban egy újabb rendelettel oda módosította korábban kiadott parancsát, hogy az egyes dandárok maradjanak meg állásaikban s csak túlnyomó erő által megtámadva vonuljanak vissza Magyar-Óvárra. Görgeynek e módosító intézkedés kibocsátásánál, mellyel a megtámadtatása előestéjén a Fertő tava–Pozsony közötti 30 klmnyi hosszú vonalon izoláltan álló dandárait az egyenkénti megveretés eshetőségének tette ki, hihetőleg csupán az lebeghetett szemei előtt, hogy magát a honvédelmi bizottmánnyal szemben igazolhassa, amelytől ép akkor kapta volt újabban a felhivást, hogy a határt minden áron tartani igyekezzék.
A Parendorfot megszállva tartó dandár parancsnoka, gróf Zichy Lipót, a vett parancs szerint, csekély ereje dacára elfogadta az egész osztrák I. hadtest támadását, annak ágyútüzét egyideig viszonozván. Midőn azonban az osztrák gyalogság a támadás keresztülviteléhez látott, a magyarok részén a 60. sorezredbeli zászlóalj mihamar hátat fordított s magával rántotta a mellette küzdő Porosz király ezredbeli, valamint a 23. honvéd zászlóaljat is, mely utóbbi vitéz parancsnokának, Kmety őrnagynak vezetése alatt, a huszárok által is gyámolítva, kitartó ellenállással iparkodott a dandár visszavonulását fedezni, mely már csak déli irányban volt végrehajtandó, miután az időközben újból egyesült Lichtenstein lovas hadosztály és Zeisberg lovas oszlopa az óvári útat a magyarok jobb oldalában és hátában Zaránd és Miklósfalvánál elállta volt.
A magyarok által odahagyott Parendorfot azonnal az osztrákok szállották meg és itt 20 halottat, ugyanannyi sebesültet találtak s egyidejüleg sikerült nekik 1 tisztet és 25 főnyi legénységet foglyul ejteni.
Abban a reményben, hogy a Karger dandár még mindig eredeti felállításában Nezsidernél van, Kmety ide vette irányát; ekkor azonban az említett dandár már útban volt Kazimiron át Óvár felé s így Kmety is feltartóztatás nélkül folytatta útját a jelzett irányban s Kazimirnál sikerült is Kargerrel egyesülnie. Ámde itt újabb baj érte őket, amennyiben Zeisberg és még néhány más Jellacsics hadtestbeli osztag d. u. 4 óra tájban az utóbb említett helységig, illetőleg annak környékére jutottak, minek folytán az óvári út birtokáért újabb harc fejlődött ki. Ennek folyamán huszárjaink Pöltenberg őrnagy vezetése alatt sikerült is a kivánt irányban keresztültörni, míg ellenben a gyalogság kissé túlzott félelmében jobbnak látta útját a Hanság felé venni, melyen keresztül a pomogyi töltés felhasználásával sikerült aztán a fáradságtól, fagytól és éhségtől elcsigázott csapatokat Eszterházára, innen pedig Kapuváron át Győrbe a sereg zöméhez zavartalanul visszavezetni, miután Petricsevics–Horváth alezredes, aki december 15-én Bécsujhelyből elindulva, 16-án d. e. 11 órakor már Sopront ellenállás nélkül elfoglalta, a Windischgrätztől nyert parancs folytán tovább nem folytatta útját.
A Zichy dandárnak Ujfaluban állott része, nemkülönben a Gáthán és Köpcsényben állást foglalt dandárok, mihelyt Schwarzenberg oszlopai a láthatáron feltüntek, komolyabb ellenállás kifejtése nélkül kereket oldottak Magyar-Óvár felé. Itt találta azokat Görgey december 17-én, ki csak 16-án éjjel hagyta el törzsével Pozsonyt, hogy Somorjánál a Csallóközben a Dunán átkelve, újból serege zömének körletébe jusson. Elindulás előtt a Pozsonyban visszamaradó Aulichnak meghagyta, miszerint említett várost még a következő nap folyamán tartani iparkodjék, a Morva felől visszavonuló csapatokat vonja magához s miután a pozsonyi hajóhidat a Duna hullámainak önkényére bizta, visszavonulását Komárom felé kezdje meg.
A Duna balpartján felállított volt osztrák II. hadtestbeli csapatok december 17-én, miután Angern és Marcheggnél a Morván átkeltek, a csapatjaink által már reggel odahagyott Stomfánál akadály nélkül egyesültek; az ugyanazon hadtesthez tartozó Lederer dandár szintén a balpartra vonatott s egyelőre a Morva beömlése táján maradt.
Simunics az említett napon Lipótvárt megadásra szólította föl, amit azonban annak parancsnoka határozottan megtagadott.
Egyébként e napon parancs érkezett Windischgrätztől, miszerint az altábornagy Nagyszombattal mint központtal, és Szered—Galgócba előretolt őrsökkel a Vágvonal megtartására szorítkozzék s hogy innen a felső Vágvölgyben működő Frischeisen alezredessel az összeköttetést helyreállítsa.
Ezalatt Windischgrätz a II. hadtest élén december 18-án délután 3 órakor az Aulich által már aznap reggel elhagyott Pozsonyba vonult be s miután itt a megszállásra vonatkozó intézkedéseit megtette, kiséretével a Duna jobb partjára kelt át s főhadiszállását Oroszvárott (Kalburg) ütötte fel.
Időközben az osztrák hadsereg zöme december 16-án a közvetkező helyzetbe jutott: Jellacsics hadteste a Miklósfalva–Kazimir—Boldogasszony (Frauenkirchen)—Féltorony (Halbthurm) által jelölt területekre; az Ottinger lovas dandár Oroszvárt és Jahrendorfot szállotta meg; e mögé jutott a Neustädter-dandár Köpcsénybe és a pozsonyi jobb parti hidfőbe, a Liebler-dandár a tüzér-főtartalékkal Prellenkirchenbe s végül Schwarzenberg hadosztálya Gáthán és környékén szállásolta el magát. December 17-én e seregtestek elfoglalt állásaikban pihenőt tartottak. December 18-án reggeli 9 órakor a bán 6 századdal és 2 lovagló üteggel Mosony és Magyar-Óvár felé erőszakos kémszemlére indult.
Görgey utóbb említett helyről gyalogságát és tüzérségét még 17-én Győrnek indította, míg ő maga a lovassággal a visszavonulást fedezendő, egyelőre még ott maradt. Miután azonban ellenség még 18-án reggel sem mutatta magát, lovasságának felét is visszarendelte. Alig hogy ez megtörtént, felbukkantak a láthatáron Jellacsics szemrevételező különítményei, minek folytán Görgey elküldött lovasságát hamar visszarendeli. Ebből aztán lovassági harc keletkezett, mely a mieink győzlemével végződött. Mindazonáltal Görgey az általános helyzetre való tekintettel a visszavonulásra határozta el magát, miközben az út mentén fölhalmzotott nagymennyiségü gabona és takarmány készletet, nehogy az az ellenség kezébe jusson, felgyujtatta. December 19-én a magyar feldunai sereg, miután a már elveszettnek hitt Zichy és Karger dandárok is a sereg zöméhez bevonultak, a győri sáncok alatt újból összpontosult.
Jellacsics Görgey visszavonulása után Mosonyt és Magyar-Óvárt megszállotta csapatjaival s e közben Windischgrätztől parancsot kapott, hogy további előnyomulását egyelőre szüntesse be.
){kind=link}