A hadügyminiszter dec. 22-iki rendelkezése.
A hadügyminiszter dec. 22-iki rendelkezése.
December 22-én ugyanis a hadügyminisztérium 34.200/eln. 1. a. szám alatt a csapatok magatartására nézve a következő utasítást adta ki: „A magyar kormány közölte a francia misszió vezetőjével, Vyx alezredessel, hogy a fegyverszüneti szerződéshez ragaszkodik és semmiféle további engedményt adni nem hajlandó, tehát nem hajlandó arra sem, hogy a demarkációs vonalon innen fekvő területeket katonailag kiürítse. Ha az antant ennek dacára – a fegyverszüneti egyezmény megsértésével – mégis meg fogja szállani a kérdéses területeket és továbbra is követeli ezen területek katonai kiürítését és erőszakkal fog követelésének érvényt szerezni, vérontás elkerülése végett nem fogunk fegyverrel ellenállani. Ez szükséges, mert a fegyveres ellenállás az országba bevonult ellenséges erőkkel szemben végeredményben sikerrel aligha járhat.”
Már az előző rendeletből kifolyólag az erdélyi kerületi katonai parancsnokság a kolozsvári 21. ezred egy zászlóalját (200 fő) Bánffyhunyadra, egy zászlóaljat (200 fő) Egeresre rendelte vissza, egy zászlóalj pedig követelte, hogy engedjék őt haza Csikmegyébe hozzátartozóiknak és vagyonuknak a románokkal szemben való megoltalmazására. Miután annak visszatartása lehetetlennek látszott, a legénységet fegyver nélkül elbocsátották. A 38. hadosztály többi csapatai közül a 32. ezred (300 fő) Zsibóra irányíttatott; a székely gyalogezred Szatmárnémethibe, a székely huszárszázad Tasnádra. A románok előnyomulása folytán a kerületi parancsnokságnak sem volt már sokáig maradása Erdélyben, miért is a Kolozsvárról Bánffyhunyadra, később Nagyváradra költözött. Kolozsvárra december 24-én a 6. román hadosztály egy dandára vonult be.
A hadügyminiszter, illetve a kolozsvári katonai kerületi parancsnokság fenti óvása dacára a román csapatok a d’Espérey és Berthelot tábornoktól kapott felhatalmazás folytán több helyen átlépték a demarkációs vonalat, sőt Kratochwil ezredes jelentése szerint „nemcsak stratégiai fontos pontokat szálltak meg, hanem más községeket is, szóval a területet. Mindenkit lefegyvereztek és – egyelőre csak helyenként – a polgári közigazgatást is átvették. Így elhatároztam – írja nevezett ezredes – hogy kár volna még ezeket a kis felfegyverzett rendelkezésre álló erőket a hadügyminiszteri rendelet szerint, ott ahol vannak, helyben meghagyni, mert a román csapatok őket egyszerűen lefegyverezték volna, ahogy ez több helyen meg is történt. Abban a reményben, hogy ezekre a csapatokra még szükség lehet, azokat egyetértőleg a kormánybiztossal a Kolozsvár-Dés vonaltól nyugatra irányítottam, hogy a lefegyverzést elkerüljék. A parancsnokságoknak a hadügyminiszter rendelete szerint helyükön kellett maradni és mivel a kolozsvár-dési vonaltól nyugatra egész Erdély területén a román lakosság felkelésre készen volt és fel is volt fegyverezve, a 21. ezred részeit felhasználtam a kolozsvár-nagyváradi vasútvonal biztosítására, annál inkább, mert a Stana melletti alagutat oláh felkelők Zegreana volt hadnagy vezetése alatt fel akarták robbantani. A dési helyőrség Zsibóra irányíttatott. Apáthy főkormánybiztos és én a kerületi parancsnokságnál a hadügyminiszteri rendelet értelmében Kolozsvárt maradtunk és mint a magyar államhatalom képviselői dokumentáltuk ezzel, hogy az antant és főképpen a román csapatok által végrehajtott cselekmények csak átmeneti jellegűek és az antant által reánk erőszakoltattak. 1918. évi december 24-én az oláhok bevonultak Kolozsvárra.”
Amint a fentiekből kitűnik, a románok erőszakos, a belgrádi fegyverszüneti szerződés határozványaival ellenkező magatartása a magyar kormányt felette nehéz helyzet elé állította, ami külsőleg abban nyert kifejezést, hogy hol a demarkációs vonal megvédése, hol annak feladása mellett döntött s ily értelemben adta ki utasításait az erdélyi kerületi katonai parancsnokságnak is. Erre vezethető vissza, hogy utóbbi a Neculceanak küldött egy és ugyanazon táviratában annak elején engedékenynek mutatkozik, a végén pedig már egészen intranzigens álláspontra helyezkedik. Legvégül pedig Kratochwil ezredes teljesen emancipálja magát a hadügyminisztérium rendelkezéseitől és csapatait a vett parancs ellenére saját felelősségére végképp visszavonja elől elfoglalt exponált helyzetükből.
