Presan tábornok alaptalan vádaskodása.
Presan tábornok alaptalan vádaskodása.
A hadműveletek eddigi lefolyásából nyilvánvaló volt, hogy a románok a belgrádi fegyverszüneti szerződés által számukra biztosított területet minden nehézség nélkül birtokba vehetik. Ámde ők ezzel nem elégedtek meg, s mindenáron ürügyet kerestek a további előnyomulásra. E célból eszelte ki Presan tábornok, a román hadsereg vezérkari főnöke, az alábbi előterjesztésben foglalt meséket:
„A román hadsereg vezérkari főnöke a Dunai francia hadsereg parancsnokságának Belgrád. – 849. szám 1918. november 29. – A naponta hozzánk érkező jelentésekből és felvilágosításokból következik, hogy: 1. A magyarok a fegyverszüneti szerződéssel a Maros vonalától nyugatra hagyott lakosságot folyton kínozzák és terrorizálják. 2. Kolozsvár, Dés és Nagyvárad körül nagy magyar csapategységek szervezése és mozgósítása van folyamatban. A helyzet ily alakulása okából az 1918. november 18-án a gyulafehérvári nagy nemzetgyűlés által választott Intéző Tanács (Conseil Dirigeant) többször kérte a román hadsereg haladéktalan beavatkozását a fent említett területeken. Miután a mi csapataink még nem kaptak engedélyt a Maros vonalának átlépésére, az Önhöz intézett kérések folyományaként van szerencsém tudomására hozni, miszerint feltétlenül szükséges, hogy a belgrádi fegyverszüneti szerződéssel megállapított demarkációs vonaltól nyugatra fekvő következő gócpontok megszállassanak: Mármaros sziget, Nagybánya, Szatmár, Nagykároly, Dés, Kolozsvár (legkivált), Nagyvárad, Arad. Az esetre, ha a francia parancsnokság nem rendelkezne az ezen gócpontok azonnali megszállásához szükséges erőkkel, kérem Önt, lenne szíves bennünket felhatalmazni e műveleteknek román csapatokkal való végrehajtására, mert e veszély megszüntetésére vonatkozó minden késedelem csak elősegítené az ellenségeink által bőségesen terjesztett anarchistikus eszmék tovaterjedését… Presan s. k. tábornok. Antonescu s. k. alezredes, a hadműveleti iroda főnöke”.
Ehhez a jelentéshez Presan tábornok a román csapatok további előnyomulására kiadott parancsának kivonatát is mellékelte. Ehhez képest november 30-ig a 6. hadosztály jobb oszlopa Gyergyó Szt.-Miklóst és Szászrégent vette birtokába, honnan december 2-áig Marosvásárhelyig jutott előre.
Ami a Presan tábornok előterjesztésében foglalt, a román lakosság kínzására, terrorizálására és nagyobb magyar csapategységek összevonására vonatkozó meséket illeti, azokat nagyban és egészben véve bátran szemenszedett valótlanságoknak deklarálhatjuk. Azt mindenki természetesnek fogja találni, hogy a forradalom első lázában mind a magyar, mint a román lakosság sok helyen garázdálkodott, de mindjárt hozzátehetjük, hogy a garázdálkodók túlnyomó többsége a román csőcselék sorából került ki, s minden fosztogatásnál legtöbbnyire az erdélyi magyar földbirtokos elem volt a károsult. Viszont az is tény és való, hogy a rendbontókkal szemben, nem téve kivételt magyarok és románok között, a csendőrség és a rend fenntartására alakult nemzetőrségek, kivált eleinte, elég erélyesen léptek fel. Hogy azonban a magyar hatóságok és közegek mennyire pártatlanul és igazságosan jártak el minden tekintetben, mutatja többek között az is, hogy a forradalom kitörésének első percétől kezdve a román nemzeti színek, kokárdák és zászlók viselése minden bántódás nélkül történhetett meg, ami kerületi parancsban ki is hirdettetett és hogy Siegler Konrád gyalogsági tábornok, Erdély akkor parancsnoka, a megalakuló román gárdák és nemzetőrségek részére is éppúgy rendelkezésre bocsátotta a kellő mennyiségű pénzt, fegyverzetet és felszerelést, mint a hasonló célú magyar alakulásoknak. Azonkívül a magyar vasutak igazgatósága a gyulafehérvári nemzetgyűlésre indulók számára az összes igényelt különvonatokat rendelkezésre bocsátotta. Mindezekért az volt a köszönet, hogy a nemzetgyűlésre indulók sok helyen provokálták és inzultálták a magyarságot. Így Székelykocsárdon azt kiabálták: „Miért hordtok piros nadrágot, kutya magyarok? Sírotok már meg van ásva!” Székelykocsárdon egy román hadnagy leugrott a vonatról és letépte az egyik katona sapkájáról a magyar kokárdát; Tövisen még lőttek is a román különvonatról a magyar vasútőrségre.
