Joel könyve (Jo)
Joel könyve (Jo)
A próféta működésével kapcsolatban pontosabb időbeli adatunk nincs. A könyv tartalma valószínűvé teszi, hogy a fogság idején, vagy röviddel utána keletkezett.
A versben szereplő idegen nevek jelentése bizonytalan. Lehet, hogy különböző sáskafajokat jelölnek, de az is lehet, hogy a sáska fejlődésének fokozatait jelölik (lárva, báb stb.). A sáska a pusztító ellenséget jelképezi.
A felszólítás a közösségnek szól. A szőr- és zsákruha a gyász és a bűnbánat jele.
Joel - Ámosz, Ozeás, Mikeás és Jeremiás prófétákkal ellentétben -, a közösségi istentiszteletet és a bűnbánatot hirdeti (Ám 5,21).
A „Mindenható” és a „pusztulás” szó a héberben szójátékként hangzik.
A láng a szárazság költői megjelölése.
Ezek a versek az Úr büntető napjával kapcsolatban nagy pusztulásról beszélnek, amelyet a sáskákról szóló rész költői képekben mondott el.
A sáskahad messziről olyan, mint a sötét felhő.
A szentírási szövegek a pusztító sáskarajt gyakran hasonlítják lovas hadsereghez és megfordítva (Náh 2,4-7; 15-17).
Az Úr napjának jöttét égi jelek kísérik (Ám 8,9).
Az Úr szava a mennydörgés, serege a sáskaraj.
A remélt áldás a bő termés, amely lehetővé teszi az áldozatok bemutatását (MTörv 7,13-14; 16,10).
A hódító asszír sereg északról jött, hogy végrehajtsa Isten büntető ítéletét (Jer 1,13-15; Ez 26,7).
Az Úr „igazságosságában” megadja az esőt, vagyis a szövetségben vállalt kötelezettség szerint.
Lásd Ez 36,27. Péter apostol szerint az ígéret pünkösdkor teljesedett, ApCsel 2,16 kk.
Izrael újjászületése egyben magával hozza az ellenséges nemzetek megszégyenülését (Abd 15-21). A fejezet arról beszél, mi történik az Úr napján az ellenséges népekkel, amelyek elnyomták a választott népet.
Jozafát annyit jelent, mint „az Úr ítél”. A szimbolikus név azt a helyet jelöli, ahol Isten ítéletet mond a nemzetek felett (Jer 25,31; Iz 66,14). A 14. vers a „Döntés völgyének” nevezi a helyet. A 16. vers alapján feltételezhetjük, hogy Jeruzsálem közelében volt. A 4. sz.-tól kezdve a Kedron völgyét nevezték így. - Izrael itt az egész választott népet jelöli, nem csak az északi országrészt (2,23; 4,1). A vers befejező része a száműzetésre utal (Kr. e. 597 és 586), továbbá a környező népek ellenségeskedésére (Ez 21,23-27).
Isten büntetése eléri a filiszteusokat és a föníciaiakat, mert fosztogattak és rabszolgákat hurcoltak el.
Jáván fiai a görögök (ionok).
A sábaiak Dél-Arábia lakói, akik kereskedéssel foglalkoztak.
Folytatódik az ítélet elbeszélése. A pogány népek harcra kelnek Sion ellen, de Jozafát völgyében döntő vereséget szenvednek.
