Péld. 19
Péld. 19
Péld. 19.1
Jobb a feddhetetlenül élő szegény, mint az álnok beszédű ostoba.
Péld. 19.2
Ismeret nélkül az igyekezet sem jó, és a gyors lábú félreléphet.
Péld. 19.3
Az embert a saját bolondsága vezeti félre, mégis az ÚR ellen zúgolódik a szíve.
Péld. 19.4
A vagyon sok barátot szerez, a nincstelentől a barátja is elválik.
Péld. 19.5
Nem marad büntetlen a hamis tanú, és nem menekül meg, aki hazugságot beszél.
Péld. 19.6
Sokan hízelegnek az előkelő embernek, és az ajándékozónak mindenki barátja.
Péld. 19.7
A szegényt a testvérei is mind gyűlölik, még inkább eltávolodnak tőle barátai; szavaival unszolja őket, de hiába.
Péld. 19.8
Aki értelmet szerez, önmagát szereti, aki megőrzi tudását, megtalálja a jót.
Péld. 19.9
Nem marad büntetlen a hamis tanú, és elpusztul, aki hazugságot beszél.
Péld. 19.10
Nem illik az ostobához a fényűzés, sem a szolgához az uralkodás a vezetőkön.
Péld. 19.11
Az értelmes ember türelmes, díszére válik, ha megbocsátja a vétket.
Péld. 19.12
Ha a király haragszik, olyan, mintha oroszlán morogna, de jóakarata olyan, mint a fűre hulló harmat.
Péld. 19.13
Apjának szerencsétlensége az ostoba fiú, és mint a szüntelen csepegő háztető, olyan a zsémbes asszony.
Péld. 19.14
A ház és a vagyon apai örökség, de az ÚRtól van az okos feleség.
Péld. 19.15
A restség mély álomba merít, és a lusta ember éhezik.
Péld. 19.16
Aki megtartja a parancsot, megtartja életét, de aki nem törődik teendőivel, meghal.
Péld. 19.17
Aki könyörül a nincstelenen, az ÚRnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét.
Péld. 19.18
Fenyítsd meg fiadat, míg van remény, de ne vigyen odáig indulatod, hogy halálát okozd!
Péld. 19.19
A nagy haragú ember fizessen bírságot, mert ha elengeded neki, még nő a haragja.
Péld. 19.20
Hallgass a tanácsra, és fogadd el az intést, hogy végre bölcs légy!
Péld. 19.21
Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az ÚR tanácsa valósul meg.
Péld. 19.22
Amit az embertől megkívánnak, az a hűség, ezért jobb a szegény ember a hazugnál.
Péld. 19.23
Az ÚR félelme életet jelent: az ember elégedetten alszik, nem éri veszedelem.
Péld. 19.24
Belenyújtja kezét a rest a tálba, de már a szájához nem viszi.
Péld. 19.25
Ha megvered a csúfolódót, az együgyű okul, ha megfedded az okost, az belátja annak értelmét.
Péld. 19.26
Szégyellni való és gyalázatos az a fiú, aki bántalmazza apját, vagy elkergeti anyját.
Péld. 19.27
Ha nem hallgatsz, fiam, az intésre, tévelyegni fogsz, okos tanítások nélkül!
Péld. 19.28
A haszontalan tanú csúfot űz a törvényből, a bűnösök szája pedig csak úgy nyeli az álnokságot.
Péld. 19.29
A csúfolódókat készen várja az ítélet, és az ostobák hátát az ütleg.
