Zsolt. 30
Zsolt. 30
Zsolt. 30.1
Zsoltár, templomszentelési ének. Dávidé.
Zsolt. 30.2
Magasztallak, URam, mert megmentettél. Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon.
Zsolt. 30.3
URam, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem.
Zsolt. 30.4
URam, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba.
Zsolt. 30.5
Zengjetek az ÚRnak, ti hívei, magasztaljátok szent nevét!
Zsolt. 30.6
Mert csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme. Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás.
Zsolt. 30.7
Míg jó dolgom volt, azt gondoltam: Nem tántorodom meg soha.
Zsolt. 30.8
URam, kegyelmedből hatalmas hegyre állítottál. De ha elrejtetted orcádat, én megrettentem.
Zsolt. 30.9
Hozzád kiáltok, URam! Így esedezem az ÚRhoz:
Zsolt. 30.10
Mit használ neked a vérem, ha leszállok a sírgödörbe? Hálát ad-e neked, aki porrá lett, hirdeti-e hűségedet?
Zsolt. 30.11
Hallgass meg, URam, kegyelmesen, légy segítségemre, URam!
Zsolt. 30.12
Gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél.
Zsolt. 30.13
Ezért szüntelen zeng neked a szívem, örökké magasztallak, URam, Istenem!
