Préd. 12
Préd. 12
Préd. 12.1
Örvendezz a te ifjuságodban, és vídámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet * ítéletre von!
Préd. 12.2
Vesd el a haragot a te szívedből, és vesd el a gonoszt a te testedből; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság.
Préd. 12.3
És emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jőnek, és míg el nem jőnek az esztendők, melyekről azt mondod: nem szeretem ezeket!
Préd. 12.4
A míg a nap meg nem setétedik, a világossággal, a holddal és csillagokkal egybe; és a sűrű felhők ismét visszatérnek az eső után.
Préd. 12.5
Az időben, mikor megremegnek a háznak őrizői, és megrogynak az erős férfiak, és megállanak az őrlő leányok, mert megkevesbedtek, és meghomályosodnak az ablakon kinézők.
Préd. 12.6
És az ajtók kivül bezáratnak, a mikor is a malom zúgása halkabbá lesz; és felkelnek a madár szóra, és halkabbakká lesznek minden éneklő leányok.
Préd. 12.7
Minden halmocskától is félnek, és mindenféle ijedelmek vannak az úton, és a mandolafa megvirágzik, és a sáska nehezen vonszolja magát, és kipattan a kapor; mert elmegy az ember az ő örökös házába, és az utczán körül járnak a * sírók.
Préd. 12.8
Minekelőtte elszakadna az ezüst kötél és megromolna az arany palaczkocska, és a veder eltörnék a forrásnál, és beletörnék a kerék a kútba,
Préd. 12.9
És a por * földdé lenne, mint azelőtt volt; a lélek pedig megtérne Istenhez, a ki + adta volt azt.
Préd. 12.10
Felette nagy hiábavalóságok, azt mondja a prédikátor, mindezek hiábavalóságok!
Préd. 12.11
És azonfelül, hogy a prédikátor bölcs volt, még a népet is tudományra tanította, és fontolgatott, és tudakozott, és írt sok * bölcs mondást.
Préd. 12.12
És igyekezett a prédikátor megtudni sok * kivánságos beszédeket, igaz írást és igaz beszédeket.
Préd. 12.13
A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erősen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak szavai; melyek egy pásztortól adattak.
Préd. 12.14
Mindezekből, fiam, intessél meg: a sok könyvek írásának nincs vége, és a sok tanulás fáradságára van a testnek.
Préd. 12.15
A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, * és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga!
Préd. 12.16
Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre * előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.
