Péld. 12
Péld. 12
Péld. 12.1
A jó ember jóakaratot nyer az Úrtól; de a gonosz embert kárhoztatja ő.
Péld. 12.2
Nem erősül meg ember * az istentelenséggel; az igazaknak pedig gyökerök + ki nem mozdul.
Péld. 12.3
A derék asszony * koronája az ő férjének; de mint az ő csontjaiban való rothadás, olyan a megszégyenítő.
Péld. 12.4
Az igazaknak gondolatjaik igazak; az istentelenek tanácsa csalás.
Péld. 12.5
Az istenteleneknek beszédei leselkednek * a vér után; az igazaknak pedig szája megszabadítja azokat.
Péld. 12.6
Leomlanak az istentelenek, és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll.
Péld. 12.7
Az ő értelme szerint dicsértetik a férfiú; de az elfordult elméjű útálatos lesz.
Péld. 12.8
Jobb, a kit kevésre * tartanak, és szolgája van, mint a ki magát felmagasztalja, és szűk kenyerű.
Péld. 12.9
Az igaz az ő barmának * érzését is ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen.
Péld. 12.10
A ki míveli az ő földét, * megelégedik eledellel; a ki pedig követ hiábavalókat, bolond az.
Péld. 12.11
Kivánja az istentelen a gonoszok prédáját; de az igaznak gyökere ád gyümölcsöt.
Péld. 12.12
Az ajkaknak vétkében gonosz tőr van, * de kimenekedik a nyomorúságból az igaz.
Péld. 12.13
Az ő szájának * gyümölcséből elégedik meg a férfi jóval; és az ő cselekedetének fizetését veszi az ember önmagának.
Péld. 12.14
A bolondnak úta helyes az ő szeme előtt, de a ki tanácscsal él, bölcs az.
Péld. 12.15
A bolondnak haragja azon napon megismertetik; elfedezi pedig a szidalmat az eszes ember.
Péld. 12.16
A ki igazán szól, megjelenti * az igazságot, a hamis bizonyság pedig az álnokságot.
Péld. 12.17
Van olyan, a ki beszél hasonlókat a tőrszúrásokhoz; * de a bölcseknek nyelve orvosság.
Péld. 12.18
Az igazmondó ajak megáll mind örökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig.
Péld. 12.19
Álnokság van a gonosz gondolóknak * szívében; a békességnek tanácsosiban pedig vígasság.
Péld. 12.20
Nem vettetik az igaz semmi bántásba; az istentelenek pedig teljesek nyavalyával.
Péld. 12.21
Útálatosok az Úrnál a csalárd beszédek; a kik pedig cselekesznek hűségesen, kedvesek ő nála.
Péld. 12.22
Az eszes ember elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kikiáltja a * bolondságot.
Péld. 12.23
A gyorsaknak keze uralkodik; a rest * pedig adófizető lesz.
Péld. 12.24
A férfiúnak elméjében való gyötrelem megalázza azt; a jó szó pedig megvidámítja azt.
Péld. 12.25
Útba igazítja az ő felebarátját az igaz; de az istentelenek útja eltévelyíti őket.
Péld. 12.26
Nem süti meg a * rest, a mit vadászásával fogott; de drága marhája az embernek serénysége.
Péld. 12.27
Az igazságnak útjában van élet; és az ő ösvényének úta halhatatlanság.
